- Köszi Tom.- vigyorgott Hannah a srácra és elvette tőle a poharakat.- Ők Hella és Zóra. Szeptembertől a sulinkba fognak járni.- magyarázta neki miközben beljebb sétáltunk.
- Szuper! Örülök én Tom vagyok. Akkor osztálytársak is leszünk vagy mi?- nézett rám a srác miközben megtántorodott és majdnem rám esett. Szerencsére ég időben kapcsoltam így a kiömlött itala melettem érkezett a földre.- Bocsi- vihogott majd se szó se beszéd tovább állt.
-Fura.- jelentettem ki mire Hannah egy kicsit felnevetett.
- Ő nem mindíg ilyen ne aggódj. Csak eléggé szeret khm hogy is mondjam?! Eléggé szeret inni. Ha értitek mire gondolok.- mosolygott ránk, majd megragadta a kezükte és elkezdet maga után húzni minket.- Gyertek bemutatlak titeket pár embernek.
Miután túl voltam vagy egy millió bemutatkozáson fáradtan ültem le egy kis kerti padra. Hella valahol a tömegen táncolt. Hannaht meg valaki leöntötte valamivel így felment a házigazda szobájába egy iszta póló reményében. Nem sokáig üldögélhettem ott egyedül. Hamarosan egy magas szőke srác huppant le mellém.
- Hello, én Mike vagyok.- mosolygott rám rendíthetetlenül és felm nyújtotta a kezét.
- Zóra.- mondtam kissé csügedten mivel reméltem, hogy végre abbahagyhatom a nevem folytonos hajtogtását és az idegen kezek rázogatását. Megráztam a kezét és vártam, hogy mondjon valamit.
-Te nem vagy Brit igaz? Nem itt angliában születtél ugye?- nézettrám kíváncsian.
-Nem, a nővéreimmel nem rég költöztünk ide Magyar országról.
- Sejtettem. Hallottam az akcentusodon. Én egy éve költöztem ide a szüleimmel és az öcsémmel Német országból. Ott születtem. A nővéreid is itt vannak?- ült hozzám egy kicsit közelebb, hogy jobban haljuk egymást mivel a zene továbbra is hangosan dübörgött.
-Csak az egyik. A másik elutazott a pasiával.
-Értem. Kérsz valamit inni?- állt fel és az itllal teli asztal felé fordult.
- Aham egy olyan fügés vodkát légyszi.- mondtam. Mike eltűnt a tömegben de hamarosan újra megjelent kezében két pohárral.
- Köszi.- mosolyogtam fel rá. Leült mellém és az egész északát átbeszélgettük. Csak arra eszméltem föl, hogy kezd világosodni.
-Én azt hiszem megkéne keresnem a nővéremet, bocsi.- kezdtem el magyarázkoni, majd felálltam.
- Semmi gond! Nayon örülök, hogy megismerhettelek. Majd beszéljük, meg hogy mikor érsz rá legközelebb. Szívesen körbe vezetnélek a városban.- mosolygott rám féloldalas, huncut mosoyával.
-Redben, megadom a számom.- mondtam és miután gyorsan lediktáltam neki a telefonszámomat és ő is nekem a sajátját elbúcsúztam Miketól és Hella keresésére indultam.
- Végre meg vagy! Már tök régóta kereslek.- fogta meg valaki hátulról a vállamat. Hella megkönnyebült tekintetével találtam szembe magam.
- Itt voltam végig.- vontam meg a vállam és egy nagyot ásítottam.
- Na menjünk haza, ahogylátom mindjárt elalszol te is. Hívok egy taxit.
10 perc múlva már a taxiban ültünk és egymás vállára hajtva a fejünkt bóbiskoltnk.
- Megérkeztünk hölgyeim.- állt meg a taxi sofőr a fiúk háza elött.
- Köszönjük.-motyogta Hella, gorsan fizetett majd besiettünk a házba, fel a szobáinkba és írány az ágy.
Épp, hogy csak bedőltem az ágyamba a ruhám cipzárja a hátamba fúródott. Fáradtan kikecmerektem a fürdőbe és magamra kaptam egy pizsamát, kiésültem a hajam, fogat mostam és vissza dőltmaz ágyba.
Már épp elbóbiskoltam mikor valaki kopogott a szobám ajtaján és ezzel egy időben megrezzent a telefonom.
-Szabad!-szóltam halkan miközben megnéztem az sms-t ami az imént érkezett. Mike írt, hogy jó-e nekem a holnap válaszoltam neki, hogy persze jó és már alig várom,majd felnéztem a telfonomból és Zayn aggódó pillantásával találtam szembe magam.
- Mikor értél haza? És miért iyen ésőn jöttél? Mit csináltál eddig? Úgy aggódtam érted!- esett nekem a srác.
- Most értem haza kb 15 perce, azét iyen későn jöttem mert jó volt a buli és sokáig maradtunk, azt csináltam amit akartam semmi közöd hozzá és nem vagy az apám vagy Liam, hogy lecseszhess bármiét is!- mondtam idegesen végig Zayn szemeibe nézve.
- Igazad van sajnálom, csak úg aggódtam érted.- hajtotta le a fejét.
- Jó nem haragszom.-enyhütem meg rögtön.- Köszi, hogy aggódtál értem.- mosolyogtam rá.
-Ez termszetes. Zóra.. mondanom kell neked valamit. Én...
Zayn szemszöge:
Itt az idő, hogy végre lmondjam Zórának, hogyan is érzek iránta. Tudom, hogy még csak pár hete ismerem mégis az életemet is rábízná.
- Jó nem haragszom.- mosolygott rám angyali mosolyával.- Köszi, hogy aggódtál értem.- nézett rám hálásan.
- Ez természetes. Zóra..- vettem egy nagy levegőt.- mondanom kell neked valamit. Én.. én .. tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást. De valahogy mégis olyn érzésm van mikor veled vagyok, hogy ezer éve ismerlek. Ha a közelemben vagy megnyukszom. Én... szeretlek.- felnéztem rá és félelmet pillantottam meg nagy fekee szemeiben. A haját csavargatta és láttam rajta, hogynm akar hinni nekem.
Zóra szemszög:
-Én.. szeretlek.- mondta Zayn. Ereimben megfagyotta vér. Testemben beindult egy riasztó és azt kántálta "ne bízz benne csak össze tör! Mindenki eztcsinálta vele eddig, ő sem mond igazat. Csak játszik veled!". A szívem mégis hevesen megdobbant. Nem! Nem lehetek ilyen gyenge. El és Dani is megmondták, hogy Zayn nagy csajozós. Csak játékszernek tekinti a lányokat.
- Jó vicc Zayn.- préseltem ki magamból.- Most már hagyj aludni légyszi.- motyogtam könnyeimet vissa tartva. Láttam az arcán, hogy nem igazán erre a reakcióra számított. De felállt és az ajtóhoz ment. Halkan csukta be maga után.
Zayn szemszöge:
Zóra reakciója nem lepett meg. Mindenki megmondta, hogy ez lesz. Hogy őt nem könnyű megszerezni. Hogy ő nem bízik meg egykönnyen senkiben. De én nem fogom feladni! Be fogom bizoítani neki, hogy mindennél jobban szeretem! El fogom érni, hogy ne féljen többé szeretni és megbízni másokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése