9. Felyezet Hannah

Reggel a telefonom ébresztőjének hangjára keltem. Kinyomtam majd kelletlenül kikászálódtam a puha ágyból. Kinéztem az ablakon. Kint szikrázó napsütés volt. Gyorsan elkészültem. Hajat is mostam gondoltam majd a melegben úgy is megszárad. Felöltöztem, egy kis smink és kész is.

Lent nem volt még senki, a konyhába mentem és "készítettem" maganak egy tál műzlit. Miközben ettem azon agyaltam, hogy valyon észre venné-e Hella ha én most vissza feküdnék és nem mennék vele e arraaz iskolai izére. Debekellet látnom, hogy nekem sem ártana ha még az év kezdete elött megismernék néhány emberkét a suliból.
- Jó reggelt!- lépett be Hella a konyhába.- Kávét?
- Kérek.- mondtam és vártam, hogy Hella elkezdje készíeni a forró italt.
- Na most akkorcsinálod?- néztem rá türlmelenül mikor láttam, hogy még mindíg nem kezdet neki.
- Ho van itt a kávé?- nézett rám kétségbe esett arcal.
- Nem tudom.- húztam el a számat. Ekkor szerencsénkre Eleanor lépett be a konyhába.
- Jó reggelt.- motyogta álmosan.- Hát ti meg mit csináltok itt ilyen korán?
- Lesz a suliban egy ilyen nyílt nap féleség és arra megyünk.- előzött meg engem Hella.- Te tudod, hogy hol van itt a kávé?- nézett reménykedve El-re.
- Persze.- mosolygott és az egyik szekrényből elövette a keresett dolgot.
- Köszi- hálálkodott Hella.- Akkora ez a konyha, hogy semmit nem találok benne.
- Igen, velem is így volt az elején.- mosolygott El.- Nekem is csinálsz egyet légyszi?
- Persze.

***

- Jó nagy ez a suli!- néztem fel az elöttünk magasodó épületre.

- Hát igen- sóhajtott Hella.- Nagyobb mint az előző.- tudtam, hogy neki is hiányzik a régi suli, de nem akatam róla beszéli.

- Menjünk.- fogta meg a kezem és maga után húzott. A portán útba igazítottak minket így gyorsan megtaláltuk, hogy hova is kell mennünk.

- Sziasztok! Újak vagytok itt igaz?- állt meg elöttünk egy nagyjából velem egy korú szőke hajú lány.

- Igen.- a húgommal és a nővérünkel nem rég költöztünk ide.- válaszolta Hella. Látta rajtam, hogy én em fogok megszólalni.

- Mind a hárman ide fogtok járni?- kérdezte a lány kíváncsian.

- Nem a nővérünk már egyetemista. Csak mi ketten fogunk ide járni.- válaszlt Hlla ismét.

- Hannah vagyok- nyújtotta felém a kezét a szőke csaj. Hella könyökével oldalba vágott mikor látta, hogy az én kezem nem mozdul.

- Zóra.- eszméltem fel.

- Hella.-mosolygott a nővérem is. Hannah az egész délelöttöt velünk töltötte. Megtudtam, hogy tizenhét éves és, hogy osztálytársak leszünk. Van egy bátja Eric és egy öccse Sebastian.

- Lesz ma este egy buli az egyik srácnál. Nem akartok eljönni? Megismerhetnétek egy csomó tök jó arcot.- magyarázta kedvesen.

- De persze.- vágta rá rögtön Hella.- Ugye?!- nézett rám szigorúan.

- Persze.-motyogtam.

-Bocsi a húgom miatt. Elég félénk. Ne vedd magadra.- magyarázkodott Hella.

- Hellus, én mindjárt éhen halok.- böktem oldalba nővéremet.

- A suli kajáldájában elég jó kaják vanak. Bár nem hiszem, hoymost nyitva van.- mosolygott Hannah

- Akkor az jó ha bülünk valahova?- nézett rám Hella. Épp ekkor lett vége a sulis programnak szóval boldogan beleegyeztem. Nagy levegőt vettem és Hannahra néztem.

- Nincs kedved velünk jönni?- kérdeztem tőle. Egy nagy mosoly jelent meg az arcán.

-De szívesen. Köszönöm. Fél óra múlva már egy kis Mc Donald's egyik asztalánál ettük e hamburgereinket. Rezegni kezdett a zsebem, vagyis inkább a telefonom csörgött.

- Haló- szóltam bele bár tudtam ki az.

- Mikor értek haza?- kérdezte Niall a vonal tusó végéről.

- Hát most beültünk egy mekibe...

- Mekibe? Hozzatok nekem is valamit.- szakított félbe Niall.

- Oké- nevettm fel- Mit kérsz?

- Tök mindegy.

- Oké. A múgy szerintem egy negyed óra múlva eindulunk innen szóval egy két óra múlva legkésöbb otthon vagyunk.

- Okés. Hívd fel Harryt mert nem rég bemenrt a városba kocsival, hátha fel tud venni titeket valahol.- mondta a szőkeség. A háttérből futó lépések hallatszottak majd egy nagy csörömpölés és egy hangos ordítás.

- Úr Isten, Niall! Mi volt ez?- kérdeztem ijedten.

-Z-zayn legurult a.. a.. lépcsőn- röhögte a srác.

- Mi?- kerekedte ki a szemeim- És jól van?

-Persze ne aggódj.

-Én nem aggódom.- pirítottam rá.

- Te tudod. Na siessetek haza a kajámmal. Szia puszi.

- Okés szia. Mondtam azzal le is raktam a telefont.

- Ki volt az?- kérdezte Hella.

- Niall.- mondtam miközben kikerestem Harry nevét a névjegyzékből, és már hívtam is.

- Mit akart?- kérdezgetett tovább Hella.

-Hogy hol vagyunk és hogy vigyünk neki kaját.- válaszoltam. Miközben vártam, hogy Harry felvegye a telefont.

Miután megbeszéltem vele, hogy értünk jön -mert múgy is a közelben van- rendeltem Niallnek egy ig Mac menüt és indulhattunk is.

- Meg adom a számom és buli címét is.- nyújtott felém eg papír Hannah.

-Köszi- vágtam zsebre a cetlit.

-Majd hívjatok fel és akkor mehetünk együtt.- mondta még Hannah aztán elbúcsúzott és haza ment. Hamarosan Harry is meg érkezett és haza vitt minket.

Mikor haza értünk én felmentem a szobámba készülődni.

-Zózó, nem kéne megkérdezni valakitől, hogy elmehetünk-e?- állított meg Hella.

- De tényleg. Kitől?-kérdeztem mert én is megszoktam már, hogy ha valahova megyek akkor elkell kéretzkedni de itt nem tudtam, hogy ki az a valak aki a szabályokat hozza.

- Nem tudom. Mondjuk Liamtől?- vetette fel Hella.

- Okés.- egyeztem bele rögtön.

- Liam,-nyitottam be félénken a fiú szobájába, az ágyán feküdt és tévézett. Az ajtó nyilására felém fordult.

- Gyere be nyugodtan.- mosolygott rám kedvesen. Hella még biztos meg fogja bánni, hogy rám sózta ezt a feladatot!

- Csak.. tudod voltunk ma bent Hellával a suliban és meg ismerkedtünk egy lánnyal. Aki elhívott minket egy buliba ma estére. Szóval csak gondoltam megkérdezem, hogy szabad-e. Mert mégis csak rád bízott minket Minka.- magyaráztam idegesen.

- Persze menjetek csak.- mosolygott Liam.- Örülök, hogy megkérdezted. Mikor kezdődik?

- Kilenckor.

- Elviszlek titeket oké?- kérdezte kedvesen.

- Köszi megbeszélem majd ellával. Most megyek készülődni.- mondtm vidáman és már ott se voltam.

Mikor beléptem a szobámba Zaynpilantottm meg az ágyamon fekve. Az ajtó nyílására odakapta a fejét.

-Legurzltam a lépcsőn.- újságolta szomorú arccal.

- Igen hallottam. Niall azt modta nem lett bajod. Fáj valahol?- néztem rá aggodalmasan

- Igen itt.- húzta fel a plót az oldaláról. A bordái fölött egy kicsivel egy csúnya lilás zúzódás égtelenkedett. Felszisszentem.

- Erre jeget kéne rakni.- tanácsoltam.- Megyekhozok is oké?

Zayn felszisszent mikor a jéggel teli zacskót a bőréhez érintettem.

- Nyugi. Ettől jobb lesz. Csak ne mocorogj már folyton.- "szidtam" le.

- Köszi.- mosolygott hálásan- Ide bújsz mellém?

-Nem lehet. Nekem készülődnöm kell.- húztam el a számat. A telefonom órája ár este hetet mutatot.

- Hova mész?

- Össze ismerkedtünk ma egy lánnyal az iskolában a nyílt napon. A leendő sulis társaink bulit szerveztek és meghívott minket is.- meséltem miközben előkerestem egy megfelelő ruhát és  hozzá illő cipőt.

- De hát nem is ismered őket!- csattant fel Zayn.

- Liam elengedett.- vontam meg a vállam.

- Megyek veled!

- Dehogy jössz!

- De igen! Egyedül nem mehetsz el!

- Nem leszek egyedül, Hella is jön.- ezzel láthatólag valamennyire sikeült megnyugtatnom Zaynt mivel vissza dőlt az ágyra.- Neked most amúgy is pihenned kell. Holnap pedig el kell menned egy orvoshoz.

-Dehogy kell! Ez nem komoly.

- Te tudod.- vontam vállat és bementem a fürdőbe elkészülni.

                                                                             ***

-Megérkeztünk!- állította le a kocsit Zayn egy  nagy kertesház elött. Hamár nem jöhetett ragazkodott hozzá, hogy legalább ő hozhasson el minket Liam helyett. " Fel kell mérnem a terepet, hogy elég biztonságos-e!" ezt ő mondta, hogy meggyőzzön engem, neki is bekell jönnie velünk. Persze én nem engedtem neki.
- Najó szia Zayn!- szállt ki Hella a kocsiból maga után rángatva a megilletődött Hannaht.
- Sziasztok.- sóhajtotta a srác.- Én akkor is bemegyek veletek!
-Dehogy jössz! Még csak az hányzik, hogy valaki felismerjen téged. Akkor aztán az életben nem mosom le magamról, hogy egy nyálas tini banda tagja a haverom.- magyaráztam felháborodva.
- Hé! Mi nem vagyunk egy nyálas tini banda!
- Mindegy. Akkor sem jöhetsz be! Neked most haza kell menned és pihenned kell.
- Te tudod..- Úgy látszik nálunk már a "te tudod.." és a "Dehogy csinálod ezt meg azt" igazi szálló igékké váltak.
- Kérlek vigyázz magadra és ha lehet ne csinálj semmi hülyeséget.- suttogta Zayn.
- Rendben, csak nyugi már!- nevettem fel. Zayn közelebb hajolt és lágyan egy puszit lehelt az ajkaimra, amit és viszonoztam. igazság szerint nem nagyon értem, hogy mivan Zayn és köztem ha jól tudom csak barátok vagyunk. Akkor meg mit puszilgat meg csókolgat itt össsze-vissza?Miután kipattantam a kocsiból  a kapuban várakozó Helláékhoz siettem.
-Mi volt ez? Csak nem egy csók?- kérezgetett idegesíten a nővérem.
- Semmi olyan amihez közöd lenne!- vágtam mérgesen a fejéhez.
- Hé Zóra, ez a srác tényleg Zayn Malik volt a One Directionból?-kérdezte kíváncsian fűrkészve Hannah.
- Igen ő volt.- válaszoltam már sokkal nyugottaban.- Csak azt ne mondd, hogy imádod őke!- motyotam magamban de a lány így is meghallotta.
- Dehogy is!- nevetett fel.- Mármint nincs velük semmi bajom, csak éppen nem vagyok egy nagy fan. Az unokahúgom imádja őket bés csak onnan ismerem.- magyarázta.
- Na akkor bemegyünk?!- kérdezte türelmetlenül Hella.
-Persze!- vágta rá Hannah és szélesre tárva a kertkaput belépett rajta, mi meg csak követtük őt.