11. Felyezet Most akkor mi a szösz van???

Zóra szemszöge:

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Egy sms érkezett Mike-tól. Arra volt kíváncsi, hogy akkor ma elmegyünk-e együtt várost nézni. Gyorsan válaszoltam neki, hogy természetesen áll még a program, és megbeszéltük, hogy 3-ra értem jön. Miután ezt sikeresen  tisztáztuk kimásztam az ágyból és még pizsamában a konyha felé vettem az irányt egy kávé reményében.

Mikor beléptem a konyhába Niallt pillantottam meg az asztalnál amint épp egy óriási szendvicset evett.
- Jó reggel!- mosolyogtam rá miközben a konyhaszekrényhez sétáltam és elővettem egy bögrét a kávémnak.
- Neked is!- motyogta Niall teli szájjal.- Milyen volt a buli tegnap?- nyelte le a falatot.
- Jó volt. Megismerkedtem egy sráccal.  Mike-nak hívják. Német országból költözött ide a családjával. Osztály társak leszünk. Magas, szőke, izmos. Ma értem jön 3-ra és elmegyünk várost nézni.- lelkendeztem izgatottan. Úgy hadonáztam közben a kezeimmel, hogy a kávém kicsit ki is loccsant az asztalra.
- Értem. Szóval Mike. Biztos nagyon aranyos srác.- mosolygott Niall.
Felálltam és csináltam magamnak egy műzlit, majd feltöröltem a kiloccsant kávét az asztalról közben pedig szakadatlanul tovább áradoztam Niall-nek Mike-ról. láttam rajta, hogy nem igazán figyel. Valamin nagyon gondolkozott.
-Te. Zayn tud erről a Mike gyerekről?- szakított félbe hírtelen, gondterhelt arccal.
- N-nem. Miért kérdezed?- zavarodtam össze hirtelen.
- Csak úgy. És hány éves is ez a srác?
- 17.
- Értem.
- Niall mi van veled? Mi bajod lett hirtelen?- néztem rá riadtan mert ötletem sem volt mitől lett hirtelen ilyen fancsali képe.- Mi köze van Zaynnek ahhoz, hogy én kivel vagyok jóban?
- Mi van velem?- lépett be a konyhába az emlegetett szamár. Persze nem Mike hanem Zayn.
- Zóra mondd el neki.- súgta Niall a fülembe miközben elment melettem és kiment a konyhából.
- Mit csinálsz ma?- nézett rám kíváncsian Zayn miközben készített magának egy kávét. Semmit nem vett észre Niall fura viselkedéséből.
- Tegnap megismerkedtem egy sráccal a buliban. Mike-nak hívják és osztálytársak leszünk. A családjával Német országból költözött ide. Vele megyek el várost nézni. 3-ra jön értem.- magyaráztam, és a müzlimből próbáltam kihalászni egy darab málnát.
- Mi??? Nem is ismered és elmész vele csak úgy várost nézni? Hány éves ez a srác egyáltalán?
-Először is, Mike nem idegen, osztálytársak leszünk. Másodszor meg tudok magamra vigyázni. Egyébként meg 17 éves. - magyaráztam durcásan.
- Akkor pont hozzád illik korban.- mondta gúnyosan Zayn majd a kávéjával a kezében kiviharzott a konyhából. Csak úgy faképnél hagyott. Pár másodperc múlva halottam ahogy bevágta a szobája ajtaját az emeleten.
-Ennek meg mi baja?!- morogtam magamban miközben utána indultam, hogy megtudjam mi rosszat mondtam.
Megálltam Zayn szobájának ajtaja előtt. Bentről csapkodás és csörömpölés halatszott. Bekopogtam de nem érkezett válasz. Óvatosan benyitottam. Zayn idegesen járkált fel-alá a szobában és minden ami a keze ügyébe került a falhoz vágott egy ingerült mozdulattal. Elég félelmetes látvány volt.
- Zayn.. - léptem hozzá közelebb óvatosan. Kezemet karjára simítottam.- Mi a baj? Valami rosszat mondtam? Megbántottalak valamivel? Hidd el nem akartam. Szóval ha valami rosszat csináltam akkor bocsánat, nagyon sajnálom. Csak mondd el mi az.
- Nem értesz te semmit! Hogy is érthetnéd?! Hiszen még csak 16 vagy! Hogy is lehetek ilyen idióta?! Persze hiszen Ő 17. Pont tökéletes. Menjen a picsába!- Zayn szinte üvöltött. Egyáltalán nem értettem miről beszél. Csak annyi jött le, hogy most valamiért nagyon haragszik rám és ennek a valaminek köze van ahhoz, hogy én 16 vagyok, Mike pedig 17.
- Mi bajod van Zayn?- emeltem fel én is a hangomat.
- Hát tényleg nem érted? Azt hittem te érettebb vagy mint a veled egy idős lányok. De te is csak egy kislány vagy!- üvöltötte. Ezzel aztán már tényleg nagyon felbosszantott! Hogy mondhat ilyet?! Még egy utolsó mérges pillantást vetett rám majd egy újabb pólót vágott a falhoz.
- Ez kell neked. Hát akkor ez van. Nincs mit tenni. Akkor legyen ez. De ha össze töri a szíved hozzám ne gyere! Mert engem nem fog érdekelni.- Mondta idegesen. Kezdtem érteni, hogy mi is a baja valójában de túl ideges voltam ahhoz, hogy elmagyarázzam neki a dolgot. Gyilkos pillantást vetettem rá majd magam mögött becsapva az ajtót kiviharzottam a szobából. Át rohantam a sajátomba és a párnámba zokogtam. Miért van az, hogyha valami végre teljesen jó akkor hirtelen minden össze omlik. Mi a fene baja lehet Zaynnek? Csak nem féltékeny? Nem az nem lehet. Hiszen amittegna este mondott az nem igaz. És azzal mégis mi a gond, hogy Mike 17 éves? Semmit sem értek. Kéne valaki akivel átbeszélhetem a dolgot de mivel barátnőim nincsenek a nővéreimet meg nem akarom ilyenekkel traktálni egyedül kell megoldanom a helyzetet mind mindíg.
Felkeltem és kimentem az erkélyre elszívni egy cigit. Mikor kicsit végre megnyugodtam elkezdtem készülődni hiszen Mike hamarosan itt van értem.
Hajat mostam mivel magába itta tegnap este a cigi és az alkohol szagát. Felöltöztem a városnézéshez megfelelően.

 

Még kicsit pakolásztam a szobámban majd mikor már teljesen rend volt és nem tudtam mitcsinálni lementem tévézni a nappaliba.

Leültem a kanapéra, hamarosan Louis csatlakozott hozzám.
- Nem tudod, hogy hol van a nővéred?- kérdezte miközben a telefonját nyomogatta.
- Gondolom a szobájában alszik.- vontam meg a vállam.
- A-a.- rázta meg a fejét még mindíg a telefonját nyomkodva.- Ott nincs.- mondta de továbbra sem nézett rám.
- Miért kérdezed?- néztem rá kíváncsian.
- Csak mert már vagy 800-szor csörgött a telefonja és nem vette fel. Valami nagyon fura számról hívták.
- Megnézem.- mondtam és felcaplattam a nővérem szobájába egyedül hagyva  Lout a telefonjával.
Mikor beléptem Hella szobájába nagy rendetlenség fogadott. A telefonja az ágyára volt dobva és éppen csörgött. De a nővéremet nem láttam sehol. Benéztem a fürdőbe de ott sem volt. Az ágyhoz léptem és kezembe vettem a telefont. A képernyőn Hella pasijának neve és fényképe villogott.
- Szia Dávid Zóra vagyok.- szóltam bele a telefonba. ( Természetesen Magyarul. )
- Zóra! Szia. De rég halottam a hangodat. Hogy vagy? Milyen ott kint?- érdeklődött kedvesen.
- Jól vagyok köszönöm. Minden oké. Te hogy vagy?- kérdeztem és leültem az ágyra. Általában jól kijöttem a nővéreim pasijaival.
- Én is jól vagyok köszi. Hella ott van?- kérdezte izgatottan.- Mondani akarok neki valami fontosat. Örülni fog neki!- hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Nem most nincs itt. De majd szólok neki, hogy hívjon vissza ha vissza ért.
- Oké , köszi. Puszilom Minkáékat is. Na szia.
- Szia. Átadom. Puszi.
Miután leraktam a telefont körbe néztem a szobában és megláttam egy kis papírt az író asztalon.

" Viktoria-val mentem vásárolni. Tegnap ismertem meg  a buliban tök jó fej csak neked is meg kéne ismerned őt Zóra. Na mindegy. Este jövök puszi Hella. "

Hella a levelet magyarul írta szóval tuti nekem szánta csak biztos elfelejtette olyan helyre vinni ahol megtalálhatom, vagy gondolta hogy úgy is itt fogom őt keresni, mindegy is.

Vissza siettem a földszintre hiszen Mike bármikor megérkezhet.

                                                         ***

- Eszünk egy fagyit?- kérdezte Mike mikor már egy ideje sétáltunk.- Megmutatom a kedvenc fagyizómat.

- Igen egy fagyi jól esne.- mosolyogtam rá.
- Szuper. Nincs messze innen ne aggódj.- mondta mosolyogva.
- Itt is vagyunk. Állt meg egy apró ám annál szebb cukrászda elött.
- Jó napot.- léptünk be az apró helységbe.
- Jó napot.- mosolygott ránk kedvesen egy idős néni a pult mögül.- Mint adhatok?
- Én egy rumos megy- sárgadinnye- csokit kérnék.- mondta Mike.
- Én egy szőlő- málna- citromot.- mondtam kis gondolkozás után.
- Parancsoljatok.- nyújtotta át a néni a fagyikat.
- Hagyd csak, majd én.- mondta kedvesen Mike mikor észre vette a kezemben szorongatott pénztárcámat.
- Köszönöm.- motyogtam vörös fejjel.

Tovább folytattuk a sétánkat. Egészen sokáig bóklásztunk. Sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy Mike focizik és minden foci meccset néz a tévében vagy pedig élőben. Állítása szerint ő a legnagyobb foci rajongó a világon. Zayn is szereti a focit, jutott eszembe de gyorsan elhessegettem a fiút a fejemből. Nem akartam rágondolni. Nagyon megbántott és még haragudtam rá.
A városnézés remekül sikerült. Mike megígérte hogy holnap is beszélünk, de még ma is felfog hívni.

                                                               ***

Mikor haza értem senki nem volt otthon. Gondoltam kitakarítok egy kicsit. Előkerestem egy seprűt, egy porszívót, felmosó rongyot és sok más dolgot ami a takarításhoz kellhet. Bedugtam a fülhallgatóm a fülembe és elindítottam egy számot amit mostanában nagyon csípek.

Mikor már a padló mindenhol csillogott elkezdtem port törölgetni. Mikor ezzel is kész voltam mosogatni mentem. Nem volt sok koszos edény így hát ezzel is hamar elkészültem. Nem tudtam mit csinálni szóval úgy döntöttem főzök valami vacsorát a fiúknak.

A sajtos csirkemell mellett döntöttem. Betettem a sütőbe és beállítottam a telefonomat, hogy jelezzen mikor kész. Körbe jártam a házat és össze szedtem a srácok eldobált szennyeseit. Elindítottam egy mosást, és leszedtem a szárítóról a tiszta ruhákat. Szétválogattam őket és mindenkinek bevittem a szobájába a maga ruháit. Össze hajtva leraktam az ágyukra. Mire ezzel kész lettem a csirke is megsült. Lementem a konyhába és össze ütöttem gyorsan egy palacsinta tortát. Ezután már tényleg nem tudtam mit kezdeni magammal. Leültem hát a tévé elé és kerestem valami nézhető műsort. De a kiválasztott filmnek hamarosan vége lett és valami borzalmas szappanopera következett. Szerencsére épp kész lett a mosás szóval felteregettem. Mikor azzal is végeztem végre haza értek a fiúk.

- Megjöttünk!- ordította el magát Harry az előszobában.- Hú de finom illat van! Mi ez?
- Csináltam vacsorát.- mondtam büszkén.
- Oh de imádlak!- ölelt meg Niall és a konyha felé vette az irányt.
- Hű milyen nagy tisztaság van!- húzta fel a szemöldökét meglepetten Liam.
- Igen, ki is takarítottam.- magyaráztam és mindannyian a konyhába mentünk.
- Éhesek vagytok?- kérdeztem
- Nagyon! Vacsorázzunk most.- vágta rá rögtön Niall.
- Nem. Várjuk meg Hellát is.- csitította őt Liam.
- Oké.- egyezett bele lehajtott fejjel Niall.- Addig nézzünk Sponge Bob-ot!- csillant fel a szeme és már rohant is a nappaliba. A fiúk mind leültek a tévé elé. Nekem már csak Harry ölében maradt hely. Ezt Zayn elég szúrós nézéssel díjazta de nem szólt egy szót sem.Engem meg nem érdekelt mit gondol. Hisz szerinte úgy is gyerekes vagyok.
Hamarosan Hella is megérkezett a bevásárló körútjáról egy halom szatyorral a kezében.
Végre elkezdhettünk enni. Mindenkinek nagyon ízlett a sajtos csirke és a palacsinta torta is.
- Hát ez isteni volt!- jelentette ki Niall elégedetten simogatva pocakját.
-Akkor örülök.- mondtam miközben bepakoltam a koszos tányérokat a mosogató gépbe.
- Nézünk valami filmet a házi moziban?- vetette fel Louis.- Áthívom El-t.
- Oké nézzünk. Hívom Danit is.- helyeselt Liam.

 

                                                                      ***

 

-Na kezdhetjük?- nézett körbe Harry majd lekapcsolta a lámpát és elindította a filmet. A Föld utánt-t néztük. Jó film bár én már láttam. Zayn egész este nem szólt hozzám és ez valamiért elszomorított. Hátra ültem a leghátsó sorba és onnan néztem a filmet. Hamarosan megéreztem ahogy valaki leül mellém. Oda fordultam és Zayn nagy, fekete, szomorúsággal teli szemeivel találtam szembe magam.

- Nagyon haragszol rám?- kérdezte suttogva.
- Én? Nem. Na jó talán egy kicsit. Vagyis igen eléggé. És te? Te még mindíg haragszol rám?- kérdeztem félve a választól.
- Én? Rád? Dehogy! Soha nem is haragudtam rád.- hangjában megbánást véltem felfedezni.
- De hát akkor miért kiabáltál velem?- Kérdeztem, de nem kaptam választ. Zayn lehajtotta a fejét és nem nézett rám.
- Ezt nem értheted. - mondta halkan és szomorúan. - Túl fiatal vagy még.
Ez volt az a pont amikor nálam betelt a pohár és kitört belőlem a zokogás. Magam sem tudom miért.
- Hé, mi a baj? Ne sírj! Nem akartalak meg bántani! Kérlek ne sírj.- húzott az ölébe engem Zayn.
- Nem vagyok túl fiatal.- hüppögtem és arcomat Zayn mellkasába fúrtam.- Nem vagyok kisgyerek! Ne kezelj úgy mint egy kislányt!- húzódtam el tőle.
- Tudom..- hajtotta le a fejét Zayn.- De ő mégis csak 17. És focizik. És mindíg van ideje. Ha elmegy valahova nem rohanják le lányok ezrei egy-egy fotoért cagy autógrammért. Ráadásul szőke és izmos. Veled egyidős. Pont tökéletes. Én mellette egy senki vagyok.  Kinek kéne egy Zayn ha megkaphat egy Mike-ot is?- fakadt ki és szemében egy könnycsepp jelent meg amit azon nyomban le is törölt egy eréjes mozdulattal. Meg sem tudtam szólalni a meglepettségtől. Zayn féltékeny lenne? De hát az nem lehet!
- T-te féltékeny vagy Mike-ra?- kérdeztem remegő hangon. Nem válaszolt csak lehajtotta a fejét. - Zayn kérlek válaszolj.- vettem két kezem közé a arcát és magam felé fordítottam.
- Nem kedvelem Mike-ot. De azt szeretném ha boldog lennél vele.- mondta egy mosolyt erőltetve arcára. Majd felállt és kiment a mozi teremből. Döbbenten néztem előre. Mi volt ez? Most már aztán tényleg nem értek semmit. A kezemebn rezegni kezdett a telefonom. Mike neve villogott a képernyőn.
- Halo?- szóltam bele suttogva majd gyorsan kimentem a mozi teremből, hogy ne zavarjam a többieket a film nézésben.
- Szia! Nem zavarlak?- kérdezte.
- Nem dehogy. Mond csk nyugodtan.- mondtam remegő hangon.
- Lesz holnap egy foci mecs amire kaptam egy pár jegyet. A haverokkal elmegyünk. Jó lenne ha te is jönnél velünk. Lesznek más lányok is nyugi.- mondta és hangján hallottam, hogy mosolyog.
-Persze szívesen elmegyek.
-Király! Utána lesz egy buli Kevinéknél. Oda is jössz ugye?
-Aham persze. Majd megkérdezem,hogy mehetek-e.
- Nagyon jó. Akkor holnap 2-re megyek érted. A mecs 3-kor kezdődik de elöte még eszünk valamit.
- Rendbe 2 az jó.
- Okés akkor holnap szia puszi.- búcsúzott Mike.
- Szia.- mondtam én is majd leraktam a telefont és vissza mentem filmetnézni.
Megint a leghátsó sorba ültem le. Egyáltalán nem figyeltem a filmre. A fejemben kavarogtak a gondolatok. Semmit nem értettem. Zayn-nek valami baja van ez tuti. Mike-kal van baja ez is tuti. Fétékeny, ez nem tuti de lehetséges. Viszont ha féltékeny akkor az jelenti, hogy szeret engem és tegnap éjjel igazat mondott. Az igazság az, hogy gyáva vagyok. Félek szerelembe esni. Azt élvezem ha a fiúk körül zsongnak és flörtölnek velem, ha Mike-kal elmehetek ide-oda, ha Zayn néha megcsókol ha sötétvan és senki más nincs ott. De az, hogy valaki mellett lehorgonyozzak az nem megy. Nem azét mert nem akarnám elkötelezni magam, gyáltalán nem. Sőt! Semmit sem szeretnék jobban, min egy bizts pontot az életemben. Inkább attól félek, hogyha megbízom valakiben az elárul engem. Ezért is nincsenek nagyon batrátaim.
Hella hangja zökkentett ki a gondolataim közül.
-Találd ki, hogy mit akart Dávid!- vigyorgott rám gész közelről.
- ÖÖÖ nem tudom?! Hamarabb mehetsz hozzá Magyar országra?
-Igen!!! A szülei elutaznak és már holnap mehetek is! Hát nem csodálatos?! Úgy hiányzik már!- lelkendezett majd felpattant és egy "megyek pakolni" kiáltással kiszaladt a mozi termből.
- Ezzel meg mivan?- kérezte meglepetten Harry.
- Holnap utazik haza a barátjához és izgatott.- magyaráztam.
- Nem úgy volt, hogy csak egyhét múlva megy?- fordult hátra Liam is.
-De úgy volt. Csak aztán mégsem.
- És akkor te itt maradsz velünk?- nézett rám Louis.
- Aham gondolom.- erre igazából még nem gondoltam, ha Hella elmegy akkor én egyedül maradok itt a srácokal. Ez így kicsit furán hangzott számomra, de biztos jó lesz.
- Liam- szóltam előre a srácnak.- elmehetek holnap egy foci mecsre és után egy buliba?
- Kivel?- kérdezte Liam egy igazi "apukás nézés" kíséretében
-  A leendő osztály társaimmal.- válaszoltam szám szélét rágva.
- Persze menj csak. De ne gyere haza túl későn. És taxival jöjj ne gyalog.
- Rendben. Köszönöm.- vigyorogtam és fel is mentem a szobáma hogy kiatláljam mit vegyek fel a holnapi mecsre.
Mivel még soha életemben nem voltam ilyes falyta eseményem fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Fel léptem facebookra, hátha van ott valami érdekes. Egy csomó ember bejelölt a buliról. Vissza igazoltam az összeset és elindítottam egy zenét.

Halk pittyegéssel jelezte a gép, hogy valaki rám írt. Hannah volt az.
Hanna: Szia :)
Zóra: Szia
Hannah: mi újság? láttam hogy a buliban jól elvoltál Mike-kal ;)
Zóra: semmi különös. veled? hát igen beszélgettünk végig
Hannah: velem se sok. Jössz holnap Kevin buliára?
Zóra: igen Mike-kal és a barátaival meg azoknak a barátnőivel. elötte pedig foci mecsre megyünk
Hannah: óh hát az biztos jó lesz
Zóra: soha nem voltam még foci mecsen mit kell ilyenkor felvenni?
Hannah: semmi különöset :) valami kényelmeset és arra is készülj fel, hogy baromi meleg lesz.
Zóra: oksa köszi :)  te ismerd Mike barátait vagy a barátnőiket? Jó fejek?
Hannah: hááát nem akarom elvenni a kedved de az egy elég snob társaság. Szerintem vigyél magaddal fülhalgatót és telefont unalom ellen.
Zóra: jajj az nem jó. Értem akkor viszek unalom űző dolgokat :)
Hannah: és már rögtön a mecsről a buliba jöttök?
Zóra: igen bár nem tudom minek hiszen a mérkőzés 3-kor kezdődik szóval szerintem kb fél ötig tarthat akkor nagyjból 5- fél6 felé érünk majd oda az meg elégkorai nem? mit fogok én ott csinálni?!
Hannah: Igen az tényleg korai. De nyugi én is ott leszek már korán. Majd elleszünk együtt. Segítünk majd elkészülni egymának. vigyél magaddal valami csini rucit egy táskában és majd ott átveszed én is ott öltözöm fel :)
Zóra: okés köszi :) de te hogy-hogy olyan korán oda mész?
Hannah: Kevin a pasim :)
Zóra: óóó értem :) hát akkor köszönöm szépen holnap találkozunk
Hannah: szívesen kitartás a mecsen ha nagyon unakozol nyugottan írj :)
Zóra: okés köszi szia xoxo
Hannah: szia xoxo

Hannah nagyon kedves lánynk tűnik. Nagyo jól esett, hogy felajánlotta, hogy készülődjünk együtt. A beszélgetés után elmentem zuhanyozni és vagy egy órán át áztattam magam a forró víz alatt. Ettől mindíg teljesen megnyukszom. A víz ellazított és elálmosított. Kifésültem a hajam, bekentem hajtöredezés gátló olajjal a végét majd fogat postam pizsamába öltöztem, befeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tévét. Mivel a sok sétálgatás eléggé kimerített hamar álomba merültem.