xoxo Zóra
Egészen meglepődtem mikor láttam, hogy milyen óriási ez a ház. Valamiért kisebbre számítottam.
- Na mi van, nem megyünk be? Itt töltjük az éjszakát is az utcán?!-kérdezte türelmetlenül Hella.
- Dehogynem már megyünk is.-monda Minka és Tomival kézenfogva előre mentek.
Átsétáltunk a szép előkerten, majd beléptünk a házba. Belülről is tágas volt és nagyon szépen, ízlésesen volt berendezve rögtön beleszerettem.
- A szobák az emeleten vannak.- állt meg mellettem Minka.- Itt lennt van egy fürdőszoba meg egy wc. Itt van még a konyha, az étkező meg a nappali. Ja meg van itt lenn egy vendég szoba is.-sorolta Minka izgatottan.-Na hogy tetszik?
- Nagyon szép! Jólvan berendezve.- mondtam mosolyogva.
-Szerintem is.- helyeselt Hella.
A nappali nagy és tágas volt. A közepén egy óriási kanapé állt, a kanapé két oldalán félkör ívben elhelyezve két-két fotel. A kanapéval és a fotelekkel szemben pedig egy nagy plazma tv állt. A tv elött egy dohányzó asztal volt egy csokor illatos virággal, amit a takarító készíthetett oda nekünk.
A nappaliból nyílt egy nagy üveg ajtó a kertre. Gyönyörű kert volt tele virágokkal és volt benne egy nagy fűzfa ami egy pici árnyékot vetett a fűre és a színes virágokra.
- Gyertek fel. Megmutatom a szobákat.- indult el Tomi felfelé a lépcsőn.- Itt fent is van egy közös fürdő meg egy wc, de minden szobában külön is van fürdő meg wc is. Van itt fent 5 szoba. Egy nekem és Minkának egy neked Hella egy pedig a tiéd Zóra. A maradék kettő pedig vendégszoba.
Beléptem a szobámba amihez Tomi oda vezetett. GYÖNYÖRŰ! Ez volt az első gondolatom mkor körbe néztem. A falk halván rózaszínre voltak festve a földön pedig egy vajszínű bolyhos szőnyeg volt. És akkor megláttam azt amire mindíg is vágytam és azthiszem minden lány erre vágyik: egy gardrób szoba! A szoba persze még üres volt, de rögtön elképzeltem, hogy milyen lesz amior már belepakoltam a ruháimat.
De abba kellet hagynom a képzelgést mivel megkordult a hasam. Hát igen végül is ma még nem nagyon ettem rendes kaját. Igaz, hogy még csak 10 óra van de én már hajnali 2 óta fennt vagyok. Szóval győztt az éhség. Lementem hát a konhába valami kaja után nézni.
Lementem a lépcsőn, de amikor beléptem az étkezőbe enyhe szívrohamot kaptam. 5 vad idegen srác volt ugyanis az étkezőnkben. 5 kíváncsi szempár meredt egyenesen rám.
-H-helo.-köszöntem félénken, természetesen angolul.
-Helo!- mosolyogtak rám a srácok.
-Mit kerestek a konyhánkban? És kik vagytok egyáltalán.- kérdeztem mikor végre megtudtam szólalni. Szerencsére épp ekkor lépett be Minka a helységbe.
- Sziasztok!- vigorgott vidáman és úgy tűnt nem visel meg különösebben, hogy 5 idegen nyugodtan vigyorog a konyhánk kelős közepén.
- Kik ezek?-fordultam kissé riadtan Minka felé.- És mit keresnek a konyhánkban?
- Ne haragudj, ha megijesztetünk.- ugrott le a pultról az egyik barnahajú.- Én Liam vagyok, Danielle barátja.- hát persze Minka új barátai gondolhattam volna!- Szia én Louis vagyok- vigyorgott a másik barna hajú.
-Én pedig Harry- adott két puszit a göndörke amitől kissé megijedtem.
- Niall- mosolygott le rám a szöszi továbbra is a pultról.
- Zayn- húzt féloldalas mosolyra a szályát a fekete hajú srác.- Mi vagyunk a One Direction. Lehet, hogy hallotál már rólunk.- tette hozzá Liam.
-A-ha- csak ennyit bírtam kinyögni.
-Szia Zóra.-jött meg Danielle is.- Örülök, hogy végre személyesen is látlak és nem csak skyp-on!- mosolygott.
-Szia- mosolyogtam vissza bár kicsit még megvoltam illetődve.-Én azt hiszem felmegyek kipakolni-motyogtam halkan és elindultam.
- Segíthetek?- jött utánam Zayn és kivette a kezemből a két nehéz bőröndöt.- Ezeket majd én hozom.-mosolygott le rám.
Zayn szemszöge:
Mikor Zóra belépett a konyhába láttam rajta, hogy nem igazán értette mit keresünk mi ott. Kicsit azt hiszem meg is ilyedt. Mikor bemutatkoztam neki belenéztem mély fekete szemeibe. Velem még sosem volt ilyen! Ez a lány megbabonázott, olyan gyönyörű arca van, szépséges mosolya! Mikor azt mondta, hogy felmegy pakolni megijedtem. Nem akartam, hogy elmenjen a közelemből. Lehet, hogy beleszerettem? Dehát még nem is ismerem! Akkor mi más lehet az oka annak, hogy ennyire meg igéz? Meg kell ismernem ezt a tündért! Meg is van! Elhívom őt valahova. Csak kettesben hiszen, ahogy láttam elég félénk. De hova? Áthívom házi mozizni ma este úgysem lesznek otthon a fiúk.
Zóra szemszöge:
Mivel Zayn kivette a bőröndöket a kezemből nem tudtam mit tenni, hagytam neki hadd hozza őket ha ez jó neki. Felmentünk a szobámba és én elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből a ruhákat, be a gardrób szobába. Zayn meg csak ült a szőnyegemen és minden mozdulatoma csodálva figyelte.
- Mi az? Miért nézel ennyire?-kérdeztem tőle mikor már 15 perce csak csendben nézett engem.
- Bocsi- vigyorodott el- de olyan szép vagy, hogynem tudom rólad levenni a szemem.-mondta, de láttam rajta, hogy mindjárt elröhögi magát.
- Hát köszönöm, de ennél nyálasabb dolgot még soha nem hallottam.- néztem rá mosolyogva.
-Hát igen. Azt hiszem még én sem.- mosolygott rám ő is.- Nincs honvágyad?- kérdezte hirtelen.
-De- hajtottam le a fejm egy pillanatra de gyorsan fel is kaptam a következő kérdésre.- Hiányoznak a barátaid?
- Nekem... nem.. nagyon.. vannak barátaim.- vallottam be.
- Mi???- nézett rám csodálkozva- Ilyen szép és aranyos lány vagy és nincsenek barátaid?- kérdezte hitetlenkedve.
- Nem nagyon. Tudod volt egy lejobb barátnőm. Olyanok voltunk mint az ikrek, kivéve, hogy egyáltalán nem hasonlítottunk egymásra kivülről. Belülről azonban annál inkább. Mindíg mindenben eggyet értettünk. A családját is imádtam és ők is engem. Milliárd százalékosan megbíztam benne. Minden titkomat tudta. Egyszerűen mindent, de tényleg az ég-világon mindent tudtt rólam. És én is róla. Akkor is tudta, hogy mire gondolok amikor nem mondtam ki. És én is tudtam, hogy ő mire gondol. Aztán..- itt megcsuklott a hangom. Nem bírtam tovább mondani. Egy könny csepp buggyant ki a szememből és folyt végig az arcomon. próbáltam letörölni de 1000 másik követte. Hirtelen két erős kart éreztem meg a derekamon. Zayn hátulról ölelt meg majd újra leült de nem engedett el, az ölébe húzott és megnyugtatóan símogatta a hajam és a hátam.
- Ne haragudj. Nem akartam, hogy mittam sírj! Bocsi, hogy felhoztam a témát. Nem tudtam, hogy..
-Hagyd nem a te hibád- szakítottam félbe.- Nem tudhattad.- A könnyeim csak nem akartak elapadni. Megállás nélkül folytak le az arcomon. Ez a leggyengébb pontom. A nővéreimen és anyán kívül senkinek nem mondtam el még ilyen őszintén ezeket a dolgokat. Nem is tudom miért mondtam most el Zayn-nek nem is ismerem de már is megbízom benne. Ez nem vall rám. Félek megbízni bárkiben is mióta a legjobb barátnőmmel már nem vagyunk jóban. De Zayn-ben valamiért azonnal megbíztam. És valamiért nagyon megnyugtat a közelsége, ahogy símogat. Már nem is sírok. Ezt eddig még senki nem tudta elérni nálam. Soha sem engedem magamhoz közel az embereket mert félek, hogy átvernek. Főlg a fiúk. Volt már rá jó pár példa. Bár a lányoktól is félek. Néha olyan gonoszak tudnak lenni. Elhitetik veled, hogy megbízhatsz bennük, számíthatsz rájuk aztán amikor tényleg nagy szükséged van rájuk eltűnnek.
- Megnyugodtál?-szakította félbe gondolat menetemet Zayn. Még mindíg az ölében ültem, szorosn ölelt magához, bár most kicsit lazított a szorításán. Kedvesen mosolygott rám. Mély fekete szemeiben teljesen elvesztem.
- Persze. Már jólvagyok.- vettem egy nagy levegőt és letöröltem arcomról az utolsó könnycseppeket is.- Minden oké!- erőltettem egy mosolytaz arcomra. Láttam rajta, hogy nem igazán hiszi el de én most valami mással foglalkoztam.
-Figyelj. Légyszi ezt ne mondd el senkinek. Kérlek- kértem félénken.
- Dehogy mondom! Eszembe sem jutott ilyesmi. Hát ilyennek ismersz engem?!- kérdezte tettetett felháborodással.- De tényleg- tette hozzá komolyan- bennem megbízhatsz.
- Óh ha tudnád hányan mondták már ezt nekem. Aztán, Bármilyen nyálasan is hangzik, össze törték a szívemet.
- Ígérem, hogy én soha-soha nem fogom össze törni szívedet- nézett bele mélyen a szemeimbe.
Kissé elpirultam szóval gorsan elkaptam a tekintetemet és felálltam az öléből. És folytattam a pakolást.
- Nincs kedved ma átjönni hozzánk este?- kérdezte
- De hát alig ismerlek.- néztem rá kétkedve.
- Tudom pont azért. Megnézünk egy filmet, dumálunk ilyesmi. A többiek ma nem alszanak otthon.- tette hozzá mosolyogva.
- Hát jó.- mosolyodtam el én is- Meg kérdezem Minkát.
-Megyek veled.
Lementük a nappaliba. Jó sokáig lehettünk fent mivel a többi fiú és Dani idő közben elment. Minka Tomival tv-zett.
-Minka?- álltam meg félénken a kanapé mellett.
- Igen?- nézett rám kérdőn és lehalkította a tv-t.
- Alhatok ma Zayn-éknél?- kérdeztem előre féve a reakciótól. Minka szúrós szemmel mérte végig a mellettem álló Zayn-t.
- Mit fogtok csinálni?- kérdezte Tomi szigorú hangon mintha az apám lenne.
- Filmet nézünk és beszélgetünk.- felelte Zayn.
- Hát jó.- eggyezett bele Minka.- De holnap ebédre átjönnek a többiek szóval addigra ti is érjetek haza.
-Oké- feleltem vidáman- Köszönöm!-öleltem meg nővéremet és szaladtam föl az emeletre, hogy rakjak el holnapra ruhát meg sminket meg ilyesmiket.
Mikor lementem Zayn már cipőben állt az ajtóban.
-Mehetünk?- kérdezte azzal az elragadó féloldalas moslyával. Úr isten! Nem eshettem bele! NEM NEM NEM! Az nem lehet! Nem történhet ilyen! Velem nem! Én nem lehetek szerelmes újra!
Zayn óvatosan meglökte a karom:- Minden oké? Mehetünk?
- Persze.-mosolyogtam rá.- Indulhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése