Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom a részt de rengeteg dolgom volt. Kárpótlásul megpróbálok most többet írni. :) Még csak annyit kérnék, hogy légyszi légyszi komizzatok. Annyira örülnék, ha leírnátok a véleményeteket! Na de nem is húzom tovább a szót. jó olvasást!
xoxo Zóra
3:45-re értünk ki a reptérre. Ki kászálódtunk a kis reptéri buszból és a bőröndjeinket magunk után rángatva beléptünk a Feri hegyi reptérre.
Mivel a sor elég hoszzú volt gyorsan beálltunk. Miután minden papírt elintéztünk még volt másfél óránk a gép indulásáig. Addig beültünk egy kávézóba hiszen mindannyiónknak teljesen kómás feje volt. Ittunk kávét ettünk sütit és beszélgettünk. Bár Hella inkább csak a pasiával chat-elt. Minden nap minden percben kommunikálnak valahogy egymással. Én igazán nem tudom, hogy fogják kibírni, hogy most egy jó darabik mellőzniük kell egymást.
Miután elfogyasztottuk a kávékat és a sütiket leültünk a váróban és ott is maradtunk egészen a gép indulásáig.
Végre eljött a 6 óra és feszállhattunk a gépre. 3-mas ülések voltak. Én Hellával és egy idegen öreg nénivel ültem eggyütt. Én ültem az egyik szélén az ablak mellett, középen Hella, mellette pedig a nénike. Elöttünk ült Minka és Tomi egymás mellett. Náluk Minka ült az ablak mellett mellette -középen- Tomi, Tomi másik pldalán pedig egy 40-es kopaszodó vékony szemüveges férfi.
Amíg a nénike nem jött meg addig Hellával azt hittük, hogy olyan mázlink van, hogy a harmadik széken nem ül senki. Amíg nem szállt fel a gép Hella beült a helyemre. Levette cipőjét, felhúzta két lábát és így bámult ki az ablakon.
Gyönyörű volt a gép abalkából látni ahogy felkel a nap. Bár még nem szálltunk fel, így is csoda szép látvány volt. Épp az utolsó pillanatban toppant be a melletünk ülő nénike. Mindenki leült a helyére. Hella is vissza engedett engem az ablak mellé. Bekapcsoltuk az öveinket és szép lassan emelkedni kezdett velünk a gép.
***
- Zóra, kelj fel! Mindjárt leszállunk.- simította végig lágyan a karom Hella. Ezek szerint sikerült elaludnom.
- Hmmmm.- nyögtem és kinyitottam a szemeimet. Nagyot nyújtóztam és felhúztam a gép a blakáról a redőnyt amit valószínűleg még elalvás elött húzhattam fel. Gyönyörű kilátás tárult a szemem elé.
-Kérem kapcsolják be az öveiket!- hallatszott a nőihang -imár angolul- a hangos bemondóból.
Miután leszállt a gép átvettük a csomagjainkat fogtunk egy taxit a reptér elött és elindultunk az új otthonunkba. Ahogy áthaladunk London belvárosán nem bírtam levenni a szemem az elsuhanó utcákról. A reptérről egy fél óra alatt odaértünk. Hisz a házunk közel van a belvároshoz égis egy csendes, nyugodt, kertvárosi környéken van.
A taxi laparkolt a ház elött. Kiszálltunk, kifizettük a taxit majd a bőröndjenket is kivettük a csomagtartóból. Megálltam a ház alött és felnéztem jövendőbeli otthonomra. A házra ami mostantól azt jelenti majd nekem: "haza".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése