2014. január 12., vasárnap

2. Fejezet

Sziasztok! Bocsánat, hogy csak most írok de rengeteget kell tanulnom mostanában. De nem is húzom tovább, csak annyit szeretnék még kérni, hogy kommenteljetek légysz-légyszi, hogy hogy tetszik eddig a blogom. Előre is köszönöm.
xoxo Zóra


Anya hajnali 3-kor jött be a szobámba, hogy felkeltsen de én akkor már egy órája ébren voltam. Az izgalomtól nem bírtam aludni, szóval gondoltam felkelek és elkezdek készülődni. Lezuhanyoztam, hajat mostam, sminkeltem csak a szokásos szempillaspirál szájfény kombó. Aztán felvettem a ruhámat amit már előző este kikészítettem. Bár ha akartam volna se tudtam volna mást felvenni, hiszen az összes többi ruhám már be volt pakolva a bőröndjeimbe. Tudtam, hogy ma Magyar országon valószínűleg nagyon meleg lesz, viszont a repülőn és Londonban viszont hűvösebb lesz. Az előbbin a légkondi miatt Londonban pedig mindí hűvösebb az időjárás. Szóval ebben a szettben utaztam, és a táskámba elraktam egy farmer dzsekit.A hajamt kiengedve hagytam.




Tehát mikor anya bejött, hogy felkeltsen én már teljesen el voltam készülve.
- Oh! Te már fel is keltél?- nézett rám anya meglepetten
- Nagyon izgulok, nem tudtam aludni.- vontam meg a vállam.
- Hát jó. Akkor gyere le reggelizni. Már megterítettem az asztalt. Mindjárt jönnek a többiek is.
- Rendben egy perc és megyek.- bólintottam.
Miután anya kiment a szobámból előkerestem a táskámból a cigimet és a gyujtómat. Kimentem az erkélyemre és rágyújtottam. Az egész családom dohányzik. Az anyám, a nővéreim, az apám, de még a nagyszüleim is. Szóval nem meglepő, hogy engem is rászoktattak a nővéreim.
Kint még sötét volt. Pár óra múlva majd felfog jönni a nap. és én látni fogom. Elég ritkán szánom rá magam, hogy megnézzem a napfelkeltét mivel ahhoz nagyon korán kell kelnem főleg nyáron. Suli időben télen viszont még sötét szokott lenni mikor Hellával elindulok suliba reggel. Miután elszívtam a cigimet elnyomtam a Hello Kitty-s hamutálamban amit még Minkától kaptam a szülinapomra 2 éve.
 
 Akkor még csak 14 éves voltam, de már cigiztem, nem voltam rászokva de akkor is nagyon szégyenlem, hogy ilyen hamar rászoktam.
Mikor lementem reggelizni a többiek már lent voltak. Gyorsan ettem egy tál gyümölcs salátát és ittam egy kávét. Aztán mivel még volt egy háromnegyed óránk az indulásig bekapcsoltuk a tévét, és valami szerelmes film közepébe csöppentünk bele. Na kösz szépen de én ebből a nyáladzásból nem kérek, szóval fel álltam és kijöttem a kertbe. Még mindig sötét van kint. Csak ülök a kertünkben. Mindig is imádtam itt ücsörögni, olyan megnyugtató volt számomra. És most ahogy itt ülök eszembe jut, hogy most nagyon-nagyon hosszú ideig nem fogok itt ücsörögni. Nyílik a kertbe vezető ajtó és Tomi jön ki rajta.
- Hát te? Hogy hogy nem nézed a filmet?- kérdezi miközben közelebb jön, leül mellém és rágyujt.
- Túl nyálas ez a film nekem.- vonom meg a vállam. Tomi együtt érzőn végig simít a hátamon.
- Sajnálom. Kérsz egy cigit?- vált gyorsan témát felém tartva a dobozt.
- aha. Köszi.- veszek ki egy szálat, majd elveszem a felém nyújtott gyújtót is.
- Izgulsz?- kérdezi Tomi miközben hanyatt elterül a nedves fűben.
- aham.- Fújom ki a füstöt- nagyon izgulok. Nektek könnyű hiszen ti Minkával már voltatok kint. Már vannak ott barátaitok, de nekem nincsenek. És tudod milyen nehezen barátkozom.- nagy levegőt veszek- Mi lesz ha nem lesz egy barátom sem?- mondom ki amitől a legjobban félek. Tomi felül és magához húz.
- Ne félj! Egy ilyen aranyon lány biztos talál majd magának barátokat!- Tomi mindig meg tud engem nyugtatni. Olyan ő nekem mintha a bátyám lenne.
- Na gyere mennyünk be. Most már lassan indulnunk kell- mind a ketten fel állunk és bemegyünk.
Már a többiek is kikapcsolták a tévét és elkezdek készülődni. Mire lehoztuk az emeletről az összes bőröndöt meg is érkezett a reptéri busz ami kivisz minket a reptérre.
Egy nagyon hosszú és könnyes búcsút vettünk anyától aztán bepkoltuk a bőröndjeinket a reptéri buszba majd mi is beszálltunk és elindultunk.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése