15. felyezet

Sziazstok kedves nem létező olvasóim!Eléggé elszomorított hogy már a 13. felyezetnél jártunk és még egy kommentet sem kapatm ezért hagytam abba az írást egy időre. Most úgy döntöttem hogy újra kezdem de KÖNYÖRGÖM komizzatok legalább csak annyit hogy: "elolvastam és nagyon szar volt!" vagy bármit. Kérlek titeket csak hogy tudjam nem csak magamnak írok.
xoxo Zóra


- Mit csinálsz ma drágám?- nézett rám kíváncsian Zayn.
- Vásárolni megyek Hannaval.- ásítottam.
- Vásárolni? Jól hallottam hogy valaki a vásárolni szót emlegette?- dugta be az ajtón a fejét El.
- Öhm. Igen én volam.- mondtam kicsit zavarodottan.- Hannaval megyek vásárolni.
- Ó istenem ezer éve nem voltam vásárolni! Mehetek veletek?- kérdezte El.
- Hát persze! Kérdezzük meg Danit is hogy nincs-e kedve neki is jönni.- vettem fel miközben kimásztam az ágyból és elővettem a ruháimat amiket aznap fel akartam venni.
- Csodás! Biztos örülni fog.- vigyorgott El, majd becsukta maga után az ajtót.
- Lemegyünk reggelizni? - kérdezte Zayn és már az ajtóban állt.
- Igen persze de nem vesze fel valamit?- néztem végig Zaynen mivel csak egy boxer alsó volt rajta.
- Nem.- vonta meg a vállát egyszerűen és kisétált a szobából.
-Jó reggelt!- léptem be a konyhába. Rögtön fel tűnt hogy a megszokott banda tagok és barátnők mellett egy plusz fő is jelen van kit min Eleanor mind Daniel szúrós pillantásokkal mérget.
- Lexy! Hát te?- kérdezte vidáman az elöttem belépő Zayn.
- Áh. Csak gondoltam beugrom köszönni. Tudod pont erre jártam.- magyarázta Lexy és le sem vette szemeit Zayn izmos felsőtestéről.  Eleanor látványosan forgatta a szemét mire Louis óvatosan oldalba bökte.
- Kér valaki kávét?- Fordult körbe Zayn.
- Én kérek.- motyogtam még kicsit álmosan.
- Jajj Zaynie ha már úgy is csinálsz én is elfogadok egyet.- nyávogta Lexy. Nekem tátva maradt a szám. "Zaynie"?! Mégis mit képzel magáról ez a csaj. Láttam El-en és Dani-n hogy ez náluk is kezdi kiverni a biztosítékot.
- Dani Zórával és az egyik barátnőjével vásárolni megyünk. Nincs kedved velünk jönni?- kérdezte El.
- De nagyon szívesen egyek.- örült meg Dani. Látszott rajta hogy megkönnyebüéssel tölti el hogy nem kell egésznap Lexy közelében lennie.
- Csajos vásárlás?- vigyorodott el Liam
- Igen!- vágtuk rá egyszerre hárman amin elnevettük magunkat.

- Nem tudom mit vegyek fel!- lépett be csügedten Dani a szobámba. Vagyis Zayn szobájába ami mostmár az én szobám is.
- Én se nagyon tudom.- húztam el a szám.- menyünk át El- hez.- javasoltam.
Így 5 perc múlva már El és Louis szobájában készülődtünk. Hárman együtt sokkal hmarabb megtaláltuk a tökéletes outfitteket amit még hasonlóak is voltak.

Én vettem fel a rózsás felsőt a csíkos nadrággal, Dani a virágosat ey fehér farmerrel, Elpedig a kockás inget egy rózsaszín gatyóval.
- Jól nézünk ki!-jelentettük ki elégedetten és elindultunk vásárolni. Akkor még nem is sejtettük milyen borzalmas eset elé nézünk.

14. Felyezet

Miután mindenki felöltözött és Dani meg El is megérkeztek sikeresen elindultunk. Két kocsival mentünk mivel egybe nem fértünk volna be. Zayn kocsijával utazott Zayn, Harry, Niall és én. Louis kocsijával pedig Louis, Eleanor, Liam és Danielle. Mire mi megérkeztünk Liam-ék már rég az állatkertnél vártak ránk, mivel velünk utazott Niall, ígytermészetesen megkellett állnunk kajálni.
- Sziasztok!- Köszönt ránk egy kedves mosoly kíséretébe egy gondozó és a fotózás színhelyére kísért minket. A fiúk körül rögtön nagy lett a felfordulás, úgyhogy a lányokkal jobbnak láttuk ha hátrébb állunk.
- Ki az a lány?- szólalt meg egyszer csak El és aggodalmasan az említett felé pillantott, aki épp Louist zsongta körül.
- Nem tudodm.- mondta Dani és vállat vont. Mikor azomban a csaj Liam felsőjét kezdte el kigombolni az ő szeme is kikerekedett.
- Azt hiszem ő az új stylist.- gondolkodtam el.- mintha a fiúk említették is volna.
- Aha a stylist. Akkor meg miét túrkál Zayn hajában? Ha jól tudodm a stylistoknak a ruhával kell foglalkozniuk.-mondta Dani és fél szemöldökét felvonva a pasim felé nézett. És tényleg! A csaj az én Zayn-nem hajában turkált és közben vihogott. Ez már azért sok volt. Mind a hárman idegesen méregettük a csajt, majd egyszer csak El megindult felé.
- Szia!- állt meg a lány elött.- Eleanor vagyok. Louis barátnője.- nyomta meg az utolsó szót, hogy még nyomatékosabb legyen.
- Szia Lexy vagyok.- mérte végig a csaj El-t tetőtöl talpig egy gúnyos mosollyal.- A srácok új stylistja.
-Én meg Danielle vagyok Liam barátnője.- lépett oda Dani is, engem is maga után rángatva.
-Én pedig Zóra. Zayn barátnője.-mondtam én is. Bár talán egy kicsit kevésbé magabiztosan mint a másik kettő.
- Nagyon örülök.- mért végig minket is Lexy egy gúnyos pillantással.
- Najó kezdünk! Mindenki álljon a helyére!- tapsolt kettőt a fotós. Az első 15 percet mi is végig aszisztáltuk de végül eluntuk magunkat és úgy döntöttünk körbe nézünk. Találomra elindultnk valamerre.
- Én a gorillákat akarom megnézni.- mondta El és elindult a nagy ketrec felé.- Látjátok milyen nagy a hasonlóság a fiúk és a majmok között.- ált meg nevetve, és a nagy fekete gorrillákat nézte.
- Tényleg nevettem fel én is. Az amelyik a tükör körül ugrál és magát bámulja pont olya mint Zayn.Az meg csak ott eszik megállás nélkül. Mintha csak Niall- látnám!- már a hasunkta fogtuk a röhögéstől.
- Látjátok azt amelyik ott takarít vagy mitcsinál? Amelyik ott söpri a kezével a szalmát a földön egy kupacba. Na az Liam.- nevetett Dani is.- És az amelyik egyszerre van rámászva arra a két nőstényre az Harry.- magyarázta tovább. Itt már annyira röhögtünk, hogy lekellet ülnünk a földre.
- És melyik Louis?- kérdeztem El-re nézve mikor már újrakaptam levegőt.
- Hmm.- gondolkott el, majd hirtelen feldrültaz arca és égtelennevetésben tört ki.- A-a-az.- nyögte ki és afelé a majom felé mutatott amelyik épp az orrát túrta. Erre mind annyian úgy elkzdtünk nevetni, hogy valózínűleg az egész állatkert tőlünk zengett. Miután kinevettül magunkta vissza mentünk a fiúkhoz. Már majdnem vége volt a fotózásnak mikor vissza értünk.
- Szerintetek mégis mi a szart képzel magáról?- vona fel idegesen El az egyik szemöldökét és Lexy felé mutatott. A lány épp hisztérikusan röhögött valamin amit Louis mondott és közben folyton valamelyik srác karját tapizta. Mind a hárman döbbenten néztük.
-Na jó! Ebből elég.- csattant fel Dani mikor a csaj egy puszit nyomott Liam arcára, szegény fiú eléggé meglepődött és aggodalmasan barátnője felé pillantott. Dani mérgesen össze húzta szemöldökét majd hátat fordított és elment. Liam már indult volna utána de a fotós még nem végzett velük így ott kellett maradnia. Eleanorra néztem kérdőn. Ő csak vállatvont.
- Mostanában egy csomót veszekednek.- mondta aggodalommal a hangjában.- Nem tudom mivan velük.- sóhajtott.
Danielle nem került elő a fotózás végéig. Mikor a srácok végeztek már senkinek sem volt kedve mászkálni hiszen mindenki elfáradt Liam meg aggódott Dani miatt.
- Siess már!- rivallt rá a stylistal bájolgó Harryre.
- Mi a tököm bajod van Liam?- üvöltött vissza Harry, majd kitört a háború. Liam Harryvel üvöltözött, hogy miért áll le minden lánnyal enyelegni, Harry Niallel Zaynel és Louissal üvöltött, hogy mégis mi baja van Liamnak és, hogy védjék már meg őt, Zayn Harryvel üvöltött, hogy oldja meg a dolgait egyedül és különben is igaza van Liamnak, Louis pedig Liammel kiabált, hogy hagyja már békén szegény Harryt. Erre Liam Louissal és Zaynnel kezdett veszekedni, hogy ne szóljanak bele. Niall, El és én csak megrökönyödve hallgattuk a nagy hangzavart. Nekem jött meg először az eszem. Határozottan a négy fiú közé álltam.
- Csend!- üvöltöttem.- Mi a fene van veletek?- kérdeztem idegesen.
- Elfáradtunk.- hajtotta le a fejét bűnbánóan Harry.
- És akkor kiabálni kell egymással?- kérdeztem, most már a rendes hangerőmön, mivel már senki sem kiabált.
- Nem.- felelték kórusban.
- Akkor meg mit üvöltöztök itt mint az őrültek? Menjünk inkább haza pihenni.- modtam és meg sem várva a választ a kocsik felé indultam.
 Nagy nehezen végre hazaértünk. A nap további részében a fiúk szerencsére nem veszekdtek. Mindenki felvonult a szobájába és elfoglalta magát. El és Lou elmentek valahova. Liam és Dani viszont megállás nélkül veszekedtek. Mi Zaynnel az ő szobájában tévéztünk. Fülemet befogva, arcomat Zayn melkasába temettem mikor Dani és Liam épp az ajtónk elött kezdtek el veszekedni.
- Én nem akarom, hogy mi valaha is így veszekedjünk!- suttogtam az izmos melkasba. Zayn bele puszilt a hajamba és símogtni kezdett.
- Nem fogunk.- nyugtatott meg.- Mert én sem akarok. Aznap már semmi különös nem történt. Estére Liamék is elhalkultak és Dani itt aludt ami jó jel.

***

- Jó reggelt gyönyörűm!- hallottam meg az ismerős mély reggeli rekedt hangot. Kinyitottam a szemeimet és egy gőzölgő bögre kávéva találtam szemben magam.
- Jó reggelt.- motyogtam álmosan.
- Csináltam neked kávét.- nyújtotta felém büszkén.- Képzeldd Liam és Dani kibékültek. Megbeszélték a dolgot. Te tudod amúgy, hogy Dani min akadt ki annyira tegnap?
- Hát persze.- ásítottam- Én is kiakadtam volna ha valaki megpuszilja a pasimat és ő nem tesz semmit.
- Mi? Ki puszilta meg Liamet?- vont fel értetlenül fél szemöldökédt Zayn.
- Hát az új stylist.- kortyoltam bele a nagy bögrébe.
- Lexy???- kérdezte értetlenül.
- Igen. Nektek ne tűnt fel, hogy mindenkire rámászott?- sandítotam rá a kávém fölött.
- Hát.. most, hogy mondod tényleg kicsit fura. Na mindegy. Szerintem úgyis összefog jönni vele Harry.
- Ezt, hogy érted?
- Hát tudod ő minden új csajjal össze jön.- erre csak bólogatni tudtam, mivel épp tele volt a szám a forró folyadékkal.
- Mit csinálunk ma?- nézett rám kíváncsian Zayn.
- Nekem dolgom van ma. De este csinálhatunk valamit ha ráérsz.

13. Felyezet.

Sziasztok! Ez egy elég hosszú rész lett és eléggé sok minden történik benne szóval nem tudtam neki olyan címet kitalálni ami össze foglalná, hogy miről is szól. Remélem azért így is megfelel.

xoxo Zóra

Zóra szemszöge:

Mikor Hannah-val leértünk már javában ment a buli. Hannah rögtön Kevin mellett termett és egem is bemutatott a srácnak. Hamarosan megpillantottam Mike-ot és ő is észre vett engem és ide jött hozzám.

- Szia baby, nagyon csini vagy!- mondta és bűzlött a sok alkoholtól.

- Mike te részeg vagy?- kérdzte  hátráltam egy lépést.

- Igen nagyon részeg vagyok.- bólogatot hevesen.

- De hát miért ittál ennyit?- kérdeztem csodálkozva mivel Mike-ot nem ilyen srácnak ismertem meg.

- Nem ez itt a kérdés hanem az, hogy te miért nem ittál enyit.- lépett hozzám egyre közelebb. Majd mikor másr teste a enyémhez simúlt két kezt a derekamra tette majd onnan levezette a fenekemre, ajkait az enyémekre tapasztotta. Rémülten rántottam el a fejem.

- Mike ne..- kezdtem de félbe szakított.

- Igazad van ne itt.- mondta és csuklómnál fogva húzni kezdett maga után fel az emeletre, majd ott be egy üres szobába. Mikor belétünk rögtön a falnak nyomott és újra ajkaimra vetette magát. Próbáltam eltolni őt magamtól de sokkal erősebb volt nálam.

- Mike ne én ezt nem akarom!- kértem keservesen mikor az ajkaimról áttért a nyakamra és erőteljesen szívni kezdte azt.

- Dehogynem akarod!- mondta és elkezdte lefejtni a ruháimat.

- De én nem akarom! Kérlek hagyd ezt abba.- mondtam már-már majdnem sírva. Mike erre csak felmordult és erőteljesen a felsőm alá nyúlt. Kis kabátkámat a földre hajította. Erőteljesen az ágyra döntött és elkezdte kigombolni a nadrágomat, belőlem pedig kitört a zokogás.

- Mike nagyon szépen kérlek, hogy ne csináld ezt velem.- könyörögtem és könny áztatta arcomat a kezeimmel eltakartam, hogy kivédjem erőszakos csókjait.

-Nem érdekel mit akarsz.- morogta- Itt az van mit én akarok!

Belőlem egyre hangosaban tört elő a zokogás és csak remélni mertem, hogy valaki meghallja. Óriási szerencsémre hamarosan nyílt az ajtó és Kevin léptt be rajta. Amint melátta, hogy mi a helyzet lefelytette rólam a részeg fiút.

- Köszönöm.- ziháltam, de nem tudtam megálljt prancsolni a könnyeimnek tovvábra sem.

- Nincs mit. Gyere ide.- húzott magához és megnyugtatóan simogatta a hátamat.- Ide hívom Hannah-t jó?- kérdezte és már tárcsázta is a lány számát.

-Hannah, szívem, gyere fel gyorsan a vendég szobába légyszi.- kérte és már ki is nyomta a telefont. Én még mindíg zokogva leroskadtam az ágyra. Hannah egy perc múlva már itt is volt. Váltott egypár szót halkan Kevinnel az ajtóban majd bejött és leült mellém. Kevin pedig levitte a hulla részeg Mike-ot a földszintre. Hannah nem szólt egy szót sem csak magához húzott és nekem most pot erre volt szügségem.

- Én azt hiszem haza megyek.- hüppögtem tíz perc elteltével.

- Hívj valakit, hogy jöjjön érted.- tanácsolta Hannah.

- Rendben.- bólogattm és elő kotortam a telefonomat. Hannah össze szedte a földről a kabátkámat és mellém rakta az ágyra, majd magamra hagyva kiment a szobából.

Én rögtön tárcsáztam az első személy számát aki az eszembe jutott.

- Haló?- hallottam meg Zayn rekedt hangját a telefon túl oldalán.

- Zayn, kérlek gyere értem most!- zokogtam a telefonba.

- Mi történt?- kérdezte rémülettel a hangjában.

- Majd elmondom, csak gyorsan gyere értem és vigyél el innen.- zokogtam tovább.

- Mi a cím?- kérdezte Zayn. Be diktáltam neki  nagy nehezen mivel a sok zokogás miatt alig kaptam levegőt.

- 10 perc és ott vagyo.- ígérte. Majd kinyomta a telefont.

- Na tud valaki jönni érted?- lépett be a szobába Hannah.- Mert ha nem megkérhetem Kevint, hogy vigyen haza.- ajánlotta kedvesen.

- Tud, de azért köszönöm.- hüppögtem és felálltam az ágyról.- Zayn 10 perc múlva itt van, de ha nem baj inkább kint várom meg.- inultam el az ajtó felé.

- Megyek veled.- jött utánam Hannah.

Kimenünk az utcára és mind a ketten rágyujtottunk. Zayn valóban ott volt tíz percen belül. Elbúcsúztam Hannah-tól majd beültem Zayn nagy fekete kocsiába.

- Mi történt?- törte meg a csendet Zayn 5 perc után.

- Mike nagyon sokat ivott s megakart erőszakolni.- böktem ki de újra kitört belőem a zokogás.

- Az a köcsög faszkalap! Tudtam, hogy egy idióta.- mondta idegesen Zayn.

Mikor megérkeztünk a srácok már nem voltak ébren. Felmentem a szobámba és lezuhanyoztam, hogy lemossam magamról Mike mocskos érintéseinek nyomát. Zayn addig az ágyamon fekve várt. Mikor a mosakodással készen voltam pizsamába öltöztem és bebújtam az ágyba Zayn mellé. Ő idő közben levette a gatyáját és a pólóját így egy szál boxerben feküdt mellettem, de ez most egyáltalán nem zavart. Izmos mellkasához bújtam és ő gyengéden simogatni kezdte a hátamat. Néha bele-bele puszilt a hajamba és így szépen lassan sikerült elaludnom.

***

Óvatosan nyitottam ki a szemem, a szobámban szinte teljesen sötét volt. Amint magamhoz tértem beugrottak a tegnap este eseményei és már csak arra eszméltem fel, hogy forró könnyek patakzanak végik az arcomon. Vissza folytottam a sírást mivel nem akartam, hogy a melettem békésen szuszogó Zayn felébredjen rá. A testem viszont olyan hevesen rázkódott, hogy az egész ágy velem remegett. Erre ébredhetet fel a mellettem fekvő fiú. Hamar levette, hogy mi a helyzet és forró melkasához szorított. Megnyugtatóan sutogott a fülembe, így hamar sikerül vissza aludnom.

Mikor legközelebb felébredtem már teljesen világos volt odakint. Zayn erősn ölelő és védelmező karjait éreztem magam körül és ez megnyugtatott. Óvatosn megfordultam, és nagy fekete szemeivel találtam szembe magam. Engem figyelt.

-Mióta vagy ébren?- kérdeztem kíváncsian
- Már régóta.- válaszolt édes mosollyal az arcán.
- De miért?
-Rosszat álmodtam, de ha téged nézlek az megnyuktat mindíg.

Eszembe jutott mikor Zayn legutóbb azt mondta, hogy szeret. Akkor nem hittem neki mert biztos voltam benne, hogy csak poénkodik. És az igazat megvallva féltem is. De most semmire sem vágytam jobban mint arra, hogy újra azt mondja, hogy szeret és komolyan is gondolja.

- Min gondolkozol?- simította ki arcomból feket tincseimet.

- Semmin.- mosolyodtam és vörösödtem el rögtön.
- Akkor miért vörösödtél el?- kérdezte vigyorogva. Erre csak mégjobban elvörösödtem, majd magam sem tudom miért de mindent ki akartam mondani amit gondoltam. És el is kezdtem.
-Zayn.. én... először is nagyon köszönöm, hogy tegnap eljöttél értem az éjszaka közepén. Nagyon jól esik. Ha te nem veszed fel nem tudom kit hívhattam volna. És még csak annyit akartam mondani, hogy...- itt kicsit megakdtam de vettem egy nagy levegőt és a barátságunkat kockáztatva kimondtam amit érzek.- szeretlek.- Zayn egy másodpercig ámulva meredt rám majd ajkait az enyémekre tapasztotta és szenvedélyesen de mégis lágyan megcsókolt.
- Én is szeretlek.- suttogta bele csókunkba. És én önkénytelenül el is mosolyodtam.
- Nem vagy éhes?- kérdezte Zayn mikor levegő hiányában elváltunk
- De- mondtam- de nem akarok innen elmenni.- és fejemet melkasára hajtottam.
- Menjünk akkor le reggelizni. Most már csak a tiéd vagyok örökké. Egésznap azt csinálunk majd együtt amit akarunk. Amit te akarsz. Mert te vagy a barátnőm és én mindent megtesze, hogy a barátnőm boldog legyen.- mondta majd egy hosszú csókot lehelt a hajamba. Szavai nagyon jól estek és melegséggel töltöttek el.

-Jó reggelt!- lépett be Zayn a konyhba kézen fogva velem. A többiek meg csak néztek. Zayn mintha észre se vette volna a fürkésző tekinteteket halál nyugodtan leült egy székre és engem az ölébe húzott. Majd az asztalra kihelyezett kenyértartóból kivett két zsömlét és csinált két szendvicset egyet nekem, egyet magának.

- Veletek meg most mivan?- szólalt meg végül elsőnek Harry.
- Kettőt találhatsz.- válaszolt flegmán Zayn majd egy nagyot harapott saját szendvicsébe.
- Jártok?- tippelt a gönörke. Micsoda ész! :D
- Pontosan. Látod csak rájöttél magadtól.- mondta Zayn majd még egy óriásit harapott a szendvicsbe míg én csak csipegettem a sajátomat ami hamrosan neki is feltűnt.
- Mi a baj cicám? Nem ízlik?- kérdezte aggódva.
- Dehogynem! Nagyon finom csak...
- Csak mi? Mond nyugottan.- símogatott kedvesen.
- Én reggel még nem tudok ilyeneket enni.- böktem ki.
- Milyeneket drágám?
- Ilyen nagy kajákat csak műzlit joghurtot vagy ilyesmit.- magyaráztam kicsit szégyenlősen.
- Miért nem mondtad? Akkor kérsz egy joghurtot most?- kérdezte Zayn miközben a szendvicsemet méregette vágyakozva.
- Aham egy joghurt jól esne.-mondtam. Majd felálltam és a hűtőből elővettem egy pohárral majd a kávéfőzőhöz sétáltam.- Ki kér kávét?- forultam a srácok felé akik még mindíg sokk hatás alatt voltak.
- Én kérek.- eszmélt fel Louis.
- Én is -vágták rá egyszerre Harry és Liam.
- Nekem már van.- emelte fel a bögréjét Niall.
- Zayn?- fordultam a pasim felé. Hú ez milyen jól hangzik így!
- Én is kérek szépen.- mondta még mindíg a félbe hagyott szevicsemet nézve.

- Tessék.- tettem le a kész kávékat az asztalra. Majd a joghurtommal és egy kiskanállal együtt vissza ültem Zayn ölébe. A kávétól végre vissza jött a fiúk hangja és dumáltak tovább ahogy szoktak.

- Kéred a szendvicsemet szívem?- néztem mosolyogva Zaynre aki már szinte a tekintetével felfalta azt a szegény kis szendvicset.

- Aham. Köszönöm.- mondta s már neki is esett.

A reggeli befelyeztével mindannyian beltünk a nappaliba és a fiúk rögtön neki estek az ixbox-nak. Valami autós játékot játszottak amit és nem ismertem.

- Ki próbálod?- nyújtott felém egy konzolt Zayn.
- Nem igazán tudodm, hogy kell játszani.- szabadkozam.
- Gyere ide, megmutatom. Nem nehéz ne félj!- húzott az ölébe.


- Ezzel adsz gázt és ezzel fékezel.-magyarázta Zayn.- Érted kicsim?
- Értem.- bólogattam.- Kezdhetjük.- jelentettem ki magabiztosan.
- Oké. 3 2 1 megy!- kiáltott izgatottan Zayn.
- Álj álj álj!- kiáltottam kétségbe esve.
- Mi a baj?- nézett le rám ijedten miközbe megállította  a játékot.
- Nem választhatom ki, hogy milyen színű autóval leszek?- kérdeztem rá a számomra legfontosabb dologra.
- Az nem fontos, hogy milyen színű a kocsid.- nevetett fel Zayn.
- De nekem fontos.- makacskodtam.- Lééégyszi.- néztem rá nagy szemekkel.
- Rendben  akkor most az "x" gombbal tudod kiválasztani, hogy milyen színű legyen.- magyarázta miközben belépett a beállítások menüpontba.
- Köszi.- nyomtam egy puszit borostás arcára.
- Sosem láttam még türkiz-kék verseny utót.- nevetett fel Harry.- De jól néz ki.
- Na akkor kezdhetjük már?- türelmetlenkedett Zayn.
- Nem akkor már én is megváltoztatom a kocsim színét.- jelentette ki Louis.
- Na menj már.. Ne húzd az időt kezdjk már el.- morgolódott tovább.
- Nyugi már drágám. Mindjárt kezdjük. Legyél türlmesebb.- csitítottam.
- Megvan kezdhetjük.- kiáltott fel Lou és Zayn legnagyobb örömére el is kezdtük végre.

-Nyertem.- jelntette ki önelégülten Niall a játék végén.
- Ügyes vagy.- dícsértem meg.
- Liam nem csörög a telefonod?- kapta fel a fejét Harry.
- Megnézem.- állt fel az említett és telefonja keresésére indult.
- Tök ügyes voltál ahoz képest, hogy most játszottál először.- dícsért Zayn és kaptam egy puszit is a számra.
- Köszönöm.- vigyorogtam elégedetten.
- Tényleg csörgött.- lépett be a nappaliba Liam gond terhelt arcal.- Paul hívott. Bekéne mennünk most a stúdióba. Azt mondta fontos.
- Ne már én nem akarok.- nyafogott Louis de közben már ment is felvenni a cipőjét.  Harry Niall és Liam követték de Zayn nem mozdult.
- Zayn gyere már sietnünk kell.- nógatta Liam.
- Én nem megyek.- rázta a fejét.
- Ezt hogy érted?- lepődött meg Niall
- Úgy hogy én itthon maradok.
- De neked is jönnöd kell.- magyarázta Liam.
- Én nem hagyom itt Zórát.- makacskodott. Liam egy segélykérő pillantást vetett rám. Én egy aprót bólintottam jelezve, hogy elintézem menjenek csak. A fiúk kimentek, hogy már a kocsiban várják meg Zaynt.
- Kicsim neked is menned kell.- kezdtem.
- De nem hagylak itt.- jelentette ki.
- Elleszek én. úgyis elakartam menni vásárolni Hannah-val.- blöfföltem.
- Tuti nem baj?- sandított rám.
- Dehogy is. Menj csak.- mosolyogtam
- Oké. Sietünk haza. Vigyázz magadra.- hosszú csókot nyomott ajkaimra.
- Szia.-integettem utána.

Miután a srácok elmentek felmentem a szobámba és kicsit rendet raktam. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
- Haló?- szóltam bele
- Szia Zóra Hannah vagyok. Nem zavarlak?
-Hannah! Dehogy zavarsz!- örültem meg hirtelen.
- Hogy vagy a.. tudod.. a tegnapi után?- hallottam az aggodalmat a hangjában.
- Már jól vagyok köszönöm. Elsem tudod képzelni mitörtént.- lelkendeztem.
- Na??
- Össze jöttem Zayn-nel.- mondtam és felszedegettem Zayn tegnapi ruháit a földről és önkénytelenül is mosoly kúszott az arcomra.
- Komolyan? Tudtam én, hogy van köztetek valami különleges. Gratulálok!
- Köszi.
- Amúgy még azért is hívtalak, hogy nincs-e kedved csinálni ma valamit, de akkor nem akarlak a kapcsolatotok első napján elragadni téged Zayn-től.- nevetett
- Nagyon szívesen csinálnék valamit veled. A fiúknak bekellett menni a stúdióba és olyankor későn szoktak haza érni általában.- magyaráztam míg átmentem Zayn szobájába is rendet rakni.
- Szuper! Hol találkozzunk?
- Hát nekem még van egy kis dolgom itthon szóval mi lenne ha ide jönnél? Megadom a címet. Ekkor megállt bennem az ütő. Egy fénykép hevert a szoba közepén. Zayn és egy szőke csaj smároltak rajta. Mellette egy kivágott újság cikk pihent.

"Zayn Malik és Perrie Edwards? A két fiatalt nemrég kapták le amint egy gyors csókot váltanak. Valyon a "legjobb barátok" szintről feljebb léptek? És mit szólnak ehez a két banda tagjai? A Little Mix és a One Direction közös ösvényre tévedt? Hamarosan minden kérdésre választ kaphatnak. Riportereink rajta vannak az ügyön és Zayn Malikkal már sikerült is egyesztetnünk egy interjú idő pontot Július 20.-ára. "
A cikk mindössze 3 napja íródott. Július 20 pedig 5 nap múlva lesz. Ez a cikk igaz? dehát ott van a fénykép is.  A szemet könnyek kezdték mardosni. A szívembe óriási fájdalom hasított bele.
- Haló? Zóra itt vagy?- hallottam meg Hannah hangját a telefonból. Ez vissz zökkentett a valóságba.
- Itt vagyok. Találkozzunk inkább egy starbucks-ban.- ajánlottam.
- Rendben van egy a belvárosban ahoz közel van egy pláza is ha vásárolni akarsz. Leírom a címet.
- Oké. Ott találkozunk. Mondjuk egy másfél óra múlva?- kérdeztem de agyban teljesen máshol jártam.
- Oké! Küldöm a címet. Szia!- köszönt el vidáman Hannah
- Szia.- köszöntem majd leroskadtam az ágyra a kezemből kiesett a telefon és kitört belőlem a zokogás. A példa képem és a pasim. Csodás mondhatom. Bárcsak ne lenne igaz ez az egész! Össze pakoltam a ruháit és csak a képet meg a cikke hagytam a földön. Nem volt elég erőm, hogy hozzá érjek vagy akár csak mégegyszer ránézzek. Gyorsan rendet raktam a többi fiú szobájában is majd vissza mentem a sajátomba és rendbe szedtem magam. Felöltöztem és a sírás nyomait sminkkel elfedtem.

Lementem a konyhába és írtam egy cetlit a fiúknak, hogy Hannah-val mentem vásárolni majd jövök. És már indultam is. Nem volt kedvem taxit hívni ígyhát inkább sétáltam. Hamar ott voltam. Elszívtam egy cigit míg Hannah-ra vártam és megpróbáltam kitisztítani a fejemet és megnyugodni. A zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Zayn neve villogott a képerenyőn. Most nem volt kedvem beszélni vele. Nem nyomtam ki csak hagytam had csörögjön. Hamarosan Hannah is megérkezett és beültünk egy frappuccino-ra. Hannah csokisat kért én meg egy vaníliásat.

-Minden oké?- fürkézte az arcomat barátnőm miután leültünk egy szabad asztalhoz.
- Persze-persze.- bólogattam.
- Ne nézz hülyének.- nézett rám rosszallóan Hannah.- Gyere ne üljünk itt olyan szép idő van. Menjünk el sétálni.
- Oké.-ezzel fel is álltunk és 5 perc múlva már egy szép park útjait róttuk. Hannah-t azonban nem tudtm becsapni látta, hogy van valami bajom. De én nem akarta a gondjaimmal traktálni.
- Najó! Most már elég! Csak úgy üvölt rólad, hogy mindjárt elsírod magad. Mi a baj? Nekem elmondhatod. Kérlek Zó mondd el.- állt meg Hannah hirtelen. Ha ezt a becenevet más szituációban hallom biztos elmosolyodok rajta de most valahogy nem ment.
- Hát jó. De nem akarlak fárasztani.- ültem le egy padra.
- Ne viccelj már nem fárasztasz. Erre valók a barátok.- ült le mellém Hannah is.
- Ma miközben veled  beszéltem telefonon rendet raktam a szobákban. Zayn szobájában találtam egy fényképet a földön amin Perrie Edwards-al csókolózik és egy cikket ami ezt a képet taglalja. A cikk csak három napos. Azt is írták benne, hogy lesz egy interjú Zayn-el Július 20.-án amin majd kiderül, hogy milyen kapcsolat fűzi őt Perrie-hez.- magyaráztam és újra szúrni kezdék a könnyek a szememet.
- Perrie Edwards? Az a Perrie Edwards? A példa képed? A Little Mix énekes nője?- csodálkozott Hannah.
- Aham.- bólogattam lehajtott fejjel.
- Ne aggódj! Ez biztos csak valami hülye pletyka. Biztos csak valami félre értés.- simogatta a hátamat mire kitört belőlem a sírás.
- Te nem láttad azt a képet! Ez nem lehet félre értés.- zokogtam. Újra rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. Elő vettem, ismét Zayn neve villogott a képernyőn.
- Nem veszed fel?- kérdezte Hannah. Csak megráztam a fejem.
- Vedd fel. Biztos aggódik érted.- győzködött, mire beadtam a derekam és rányomta a fogadás gombra.
- Szia.- szóltam bele.Hangom még kicsit rekedt volt a sírástól de megköszörültem és már nem lehetett rajta hallani, hogy nem rég még zokogtam.
- Szia szívem! Hol vagy most? Miért nem vetted fel? Aggódtam.- hadarta Zayn a telefonból.
- Hannah-val vagyok. Csak azért nem vettem fel mert nem hallottam, hogy csörög.- mondtam a kelleténél jóval hidegebben.
- Baj van drágám?- krdezte ijedt hangon.
- Dehogy is nincs semmi baj.- szedtem össze magam és valamivel kedvesebb hangnemet vettem fel.
- Akkor jó. Csak azt akartam mondani, hogy nagyon sok dolgunk van szóval későn fogunk haza érni. Kilenc körül. Áthívhatnád Hannah-t, hogy ne kelljen egyedül várnod.
- Sokat vártam már egyedül életemben.
- Oh hát értem te tudod. Akkor majd még beszélünk. Szia.- köszönt el.
-Szia. nyomtam ki a telefont és vissza süllyeztettem a zsebembe.

Hannah-val még sokáig sétáltunk a városban. Benéztünk néhány boltba és beütünk egy cukrászdába is. De engem semmi sem tudott jobb kedvre deríteni. Nyolc óra körül Hannah-val elbúcsúztnk mert Kevin-nel ment vacsorázni.
- Vigyázz magadra. És beszéld meg ezt a dolgot Zayn-el is.- tanácsolta barátnőm majd be is pattant egy taxiba. Én még sétáltam egy darabig a városban. Észre sem vettem, hogy idő közben besötétedett, a fiúk már biztos haza értek. Elő vettem atelefonom az óra fél tizenegyet mutatott. Épp vissza tettem volna a elefont mikor csörögni kezdett. Zayn.Ki más?!
- Szia.- szóltam bele miközben leintettem egy taxit. Gyorsan bediktáltam a címet.
- Szia hol vagy? Mi nem rég értünk haza. Hoztunk vacsorát is. Remélem éhes vagy. Nagyon finomat vettünk.
- Most ültem be egy taxiba. 10 perc és otthon vagyok. De nem vagyok éhes. Hannah-val ettem.-igaz ez már jó 2 órája volt és akkor is csak egy is apró süteményt.
- Rendben várunk szia.
-Szia.- nyomtam ki a telefont. Hátra dőltem a taxiban és össze szedtem magam. Zayn valószínűleg hamaroan felmegy a szobájába és látni fogja, hogy össze pakoltam és csak a cikk meg a fotó van a földön. Ebből rögtön tudni fogja, hogy láttam és, hogy most ezt valószínűleg nem értem igazán. Én idióta miért hagytam elöl azokat?!
- Kisasszony megérkeztünk.-zökkentett ki a taxis a gondolataim közül.
- Köszönöm.- motyogtam majd fizettem és kimásztam az autóból. Felnézte a nagy házra. Zayn szobájában égett a villany. Remek ezek szerint már be is ment. Nagy levegőt vettem, mosolyt erőltettem az arcomra majd beléptem a házba.
- Zóra!- káltott fel Niall.- Dejó, hogy megjöttél! Csak téged vártunk a vacsorával.
- Felviszem a táskám és jövök.- mondtam és már meg is indultam a lépcső felé.
- Akkor már szólj Zayn-nek is, hogy jöjjön le.- kiáltott utánam Lou.
-Okés szólok.
Belptem a szobámba és lepakoltam a táskám. Megigazítottam kicsi a sminkemet mivel még a parkban való sírástól elkenődött. Majd átmentem Zayn szobájához. Megálltam az ajtó elött és óvatosan kopogam.
- Szabad!- hallottam bentről Zayn rekedt hangját. Lassan benyitottam. Az ágyon ült. Fejét lehajtva, két keze közé fogva ült az ágyán háttal nekem. Beljebb mentem. A kép és a cikk már nem voltak a földön. Zayn felmelte afejét és rámnézett. Arca nyúzott volt.
- Nem is tudtam, hogy haza értél már.- monda és úja lehajtotta a fejét. Hirtelen megsajnáltam. Oda lépkedtem az ágyhoz és mellé ültem. Kezemet hátára simítottam.
- Gyere vacsorázni.- mondtm halkan. Más nem jutott eszembe.
- Nem vagyok éhes.- modta de továbbra sem nézett rám.
- Legalább csak gyere le.- kérleltem. Nem válaszolt.
-Láttad ugye?- kérdezte lehajtott fejjel. Nem válaszoltam. Felálltam és az ajtóhoz stáltam. Kimentem, már épp csuktam volna be az ajtót de vissza fordultam.
- Láttam.- mondtam halkan majd elhagytam a szobát.
Lent a többiek már megterítettek és kitálalták a hozott csikrek salátát. Isteni illata volt de mégsem kívántam meg. Egy óriási gombóc volt a torkomban.
- Itt is van a mi házi tündérünk.- mosolygott rám Harry. -Köszi, hogy rendet raktál a szobáinkban.
- Igen nagyon köszi úgy örültem neki mikor megláttam.- hálálkodtak mindannyian.
- Nincs mit.- mondtam és leültem egy székre.
- Zayn?- kédezte Liam
- Nem éhes.- motyogtam halkan, könnyeimmel küzködve.
-Mi a baj?- kérdezték egyszerre.
- Csak elfáradtam.- hazudtam majd felálltam és kimentem a teraszra elszívni egy szál cigit. Most nagyon jól eset a hűvös friss levegő és a cigi nyugtató füstje.
-Össze vesztetek?- állt meg mellettem Niall.
- Nem tudom.- válaszoltam teljesen őszintén.
- Mi történt?- ölelt magához. Én pedig elmeséltem neki az egészet onnan, hogy bementem Zayn szobájába rendet rakni egészen odáig, hogy kijöttem ide cigizni. Niall végig csendben hallgatott és megnyugtatóan símogatta a hátamat.
- Niall ez az egész igaz? Zayn és Perrie eggyütt vannak?- kérdeztem a végén kétségbe esetten.
- Nem tudom. Komolyan nem tudodm. Zayn elég zárkózott típus. Nem szokott az érzéseiről meg a kapcsolatairől beszélni.
- Értem. Én azt hiszem elmegyek aludni.- suttogtam és fel is menetem a szobámba.
Hamar letusoltam és lemostam a sminkem gyorsan pizsamát vettem  és lefeküdtem az ágyba. de valahogy nem tudtam elaludni. Csak feküdtem háttal az ajtónak, de nem jött álom a szememre.  Már vagy másfél órája lehettem így mikor nyílt az ajtóm. Nem fordultam meg ahoz túl fáradt voltam. Valaki bejött a szobámba lába alatt megreccsent a padló. Vártam hátha mond valamit és megtudom ki az. De az illető nem szólt egy szót sem csak megállt az ágyam mellett. Azt hihette, hogy alszom mivel lassan odahajolt és arcomra lehelt egy lágy puszit miután göndör tincseimet arrébb söpörte egy óvatos mozdulattal. Majd leült az ágy szélére és engem figyelt. Nagyot sóhajtott, majd mellém feküdt. Izmos felső testét nem takarta semmi. Arcát az enyémhez nyomta finoman és mintha a szeméből egy könny csepp hullott volna alá az én arcomra. Ahogy közel hajolt borostája csiklandozta a bőrömet. Ekkor már tudtam ki az. Óvatosan kinyitottam a szemeimet. Zayn nyúzott, szomorú, fáradt és könnyes arcával találtam szembe magam.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni.- suttogta bűnbánóan.
- Nem aludtam. Mi a baj? Zayn te sírtál?- néztem rá és szemeim elkerekedtek.
- Dehogy is.- törölte meg egy durva mozdulattal a szemét. Kezem az arcához emeltem és lágyan végig simítottam rajta. Ujjaimmal letöröltem a könny cseppeket a szeme sarkából.
- Annyira sajnálom. Ne haragudj. Bocsánat.- suttogtam és az én szemem is könnyes lett.
- Mit sajnálsz?- kérdezte értetlenül.
- Hát.. tudod.. hogy láttam azt a képet meg a cikket, hogy bementem a szobádba és rendet raktam anélkül, hogy megkérdeztem volna.- magyaráztam könnyeimmel küzködve.
- Ne sajnáld. Nem haragszom rád egyáltalán. Köszönöm szépen, hogy rendet raktál. Örültem neki. Tényleg. Én sajnálom. Sajnálom, hogy nem modtam el neked ezt a dolgot. Tudod Perrie a legjobb barátom. De csak ennyi. Csak barátok vagyunk. Tényleg. Egy idióta paparazzi olyan szögből fotózott minket, hogy az ártatlan arcra puszink csóknak látszik. A sok hülye ember meg rögtön fantáziálni kezd. Az interjún elfogom mondani, hogy nincs köztünk semmi. És Perrie is ugyan ezt fogja mondani hisz neki is van most barátja. Én téged mindennél jobban szeretlek. És nem akartam, hogy ezt megtudd mert féltem, hogy nem hiszel majd nekem és... és elhagysz.- az utolsó szót nagyon halkan mondta alig hallottam.- Meg tudsz nekem bocsájtani? Hiszel nekem?- nézett rám és szemében kétségbe esést véltem felfedezni.
- I-igen e-elhiszem.- dadogtam és kitört belőlem a zokogás. Újra. Remek. Ez az Zóra erős vagy mondhatom. Tudsz mást is mint sírni?! Gyorsan össze szedtem magam és abba hagytam a sírást.
- Ne sírj. Itt vagyok.- bújt hozzám Zayn.- És itt leszek örökre veled. Ígérem.
- Köszönöm.- suttogtam és hamar elaludtam Zayn ölelő karjai között. Vagyis elaludtam volna ha Zayn nem teszi fel azt a kérdést ami már engem is foglalkoztatott egy kis idelye.
- Tudod a riporter biztos megfogja kérdezni, hogy ha nem járok Perrie-vel akkor viszont van-e más barátnőm. Mit mondjak neki? Akarod, hogy nyilvánosan is egy pár legyünk?- kérdezte izgatottan.
- Nem tudom.- feleltem rémülten.- Mármint persze, hogy akarom de.. félek.
-Ne félj. Rosszabb lesz ha nem mondjuk el mert akkor hülye pletykákat fognak kitalálni. És én itt leszek neked.
- Oké akkor mondd el.- bújtam szorosabban Zayn-hez. Belepuszilt a hajamba majd hamarosan mind a ketten mély álomba merültünk.

Reggel a telefonom hangos csörgésére ébredtem. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és felvettem a telefont nehogy Zayn is felébredjen.
-Halo?- szóltam bele álmos hangon.
- Felébresztettelek?- hallottam meg idősebbik nővérem hangját a vonal túloldaláról angolul.
-Aham.- ásítottam.
- Ne haragudj. Hogy vagy?- kérdezte.
- Jól. Ti?
- Mi is jól vagyunk nagyon jól érezzük magunkat. Mi történt veled mostanában?
- Össze jöttem Zayn-nel.- mondtam egyszrűen.
- Zayn Malikkal?- hüledezett Minka.
- Miért ismersz más Zayn-t is?- kérdeztem csípősen.- Persze, hogy vele.
- Jó jó nyugi. De mikor és mégis, hogy?- kérdezett megállás nélkül.
- Tegnap és úgy, hogy megmontam neki, hogy szeretem.- vontam meg a vállam amit persze nem láthatott.
- Hú te nyitottál felé?- kérdezte hitetlenül.
- Igen és képzeld még egy barátnőt is szereztem.- dicsekedtem.
- Rád sem ismerek! Jót tett neked Anglia.- hallottam a hangján, hogy megkönnyebült és mosolyog.- Ne haragudj most mennem kell majd még bszélünk. Vigyázz magadra és sokáig nektek. Puszika szia.
- Köszönjük. Szia. Ti is vigyázzatok magatokra.- Miután leraktam a telefont vissza dőltem az ágyra és Zayn felé fordultam. Még mindíg békésen aludt. Óvatosan felkeltem nehogy felébresszem őt és kiosontama fürdőbe. Megmosakodtam felöltöztem, hajat is mostam majd lementem reggelizni.

Lent nem volt senki. Biztos még mindenki alszik hiszen még csak 8 óra van.- gondoltam. Csináltam egy kávét meg egy műzit magamnak és egy doboz cigivel, egy gyujtóval és egy jó kis könyvel kiültem a kertbe egy pokrócra.

 A nap csak úgy ragyogott. Élveztem ahogy a sugarai lágyan símogatják a bőrömet. Szerencsére elég könnyen barnuló típus vagyok. Minden nyáron gyönyörű kreol barnára sülök, télen viszont mindíg olyan fehér a bőröm mint egy porcelán babának. Kicsit fura a két véglet egyben de én így szeretem a bőrömet. Hajamat egy laza kontyba kötöttem a fejem tetején, hogy ne melegítsen annyira.
Mire végeztem a kávéval és a műzlivel a házból hangokat hallottam tehát felébredtek a többiek.

-Jó reggelt!- léptem be mosolyogva a konyhába ahol az öt srác reggelizett. Be tettem a bögrém és a tányérom a mosogatóba majd Zayn ölébe csüccsentem. Niall mosolyogva nézett minket.
- Szent a béke?- kérdezte vigyorogva.
- Hát persze.- mosolygott Zayn is. Én csak egyetértően bólogattam.
- Mit csinálunk ma? - kérdezte Liam és körbe nézett.
- Állat kertbe megyünk.- válaszolta egyszerűen Harry.
- Na de most komolyan. Dani kérdezte.- nevetett Liam.
- Komolyan. Csak én figyeltem arra tegnap, hogy mit mondott Paul?!- nézett körbe a göndörke.- Az állatkertbe megyünk fotózásra és mivel emiatt egésznap zárva lesz körbe is mászkáljuk majd az egészet.- magyarázta.
-Tényleg most már emlékszem!- csapott a homlokára Louis.- Hívom is El-t.
- Én meg Dani-t.- indult ki Liam is a konyhából.
- Ugye te is jössz drágám?- nézett rám kiskutya szemekkel Zayn.
- Ki nem hagynám!- nyomtam egy puszit a szájára, melyet ő csókká formált.

12. Felyezet "Öri-barik"?

Reggel viszonylag hamar felébredtem. Az igazat megallva kicsit izgultam a mai nap miatt. Hannah szerint Mike barátai elég kiálhatatlanok. Remélem nincs igaza.
Kimásztam az ágyból és elmentem mosakodni, majd gyorsan felöltöztem és abulira is elpakoltam egy pár cuccot.

A mecsre:


A buliba:



Miután sikeresen kiválasztottam a ruhákat lementem egy is reggeli és kávé reményében a konyhába.
Meglepetésemre már mind az öt srác ébren volt.
- Hát ti?- kérdeztem döbbenten, hiszen ők mindíg sokáig alszanak.
- Fel keltünk, hogy elköszönhessünk Hellától.- magyarázta Louis.
- Ja értem.- ásítotm  teljesen el is felejtettem, hogy Hella végül ma utazik el.
- Jó reggelt!- lépett be a nővérem a konyhába maga után rángatva 3 hatalmas bőröndöt.
- Neked is.- mondtuk egyszerre.
- Kértek egy kávét?- nyújtott elénk egy-egy bögrét Niall.
- Aha az most nagyon jól jönne.- vette el gyorsan a felé nyújtott italt Hella.
- Köszi- mosolyogtam én is és belekortyoltam a forró löttybe.

***

 

-Ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra. Ne csinálj sok hülyeséget és válaszolj az üzeneteimre.- ölelt magához szorosan Hella majd beszállt a taxiba ami kivitte őt a reptérre.
- Hát elment.- mondta Louis a tényt amit mindannyian nagyon jól tudtunk. Szája sarkában egy kis mosoly bujkált.
- El.- mondtam és besétáltam a házba.
- Itt maradtál velünk.- folytatta Louis és egy cinkos pillantást váltott Harryvel.
-Védtelenül...- tett hozzá egy gonosz vigyorral az arcán a göndörke.
Egymásra néztek és lassan közelíteni kezdtek felém uyan azzal a gonosz vigyorral a felyükön. Én hátrálni kezdtem de egy idő utána kanapéba ütköztem és rá huppantam. A fiúknak több se kellett abban a pillanatban rám vetették magukat s csikiztek ahol értek.
- Neee- sikítottam nevetve.- Nagyon csikis vagyooooook.
- Azt látjuk.- hallottam meg Niall hangját a hasam irányából ezek szerint hamarosan ő is támad. Egy perc múlva már öt pár kéz csiklandozott. Már alig kaptam levegőt mikor hál'istennek megszólalt a csengő.
-Ez a pizza!- kapta fe a fejét Niall és rohant ajtót nyitni.
- Te rendeltél pizzát?-kérdezte Louis és Zayn egyszerre és ezzel abba is hagyták a csikizést.
- Aha persze éhes voltam.- magyarázta a szőkeség kezében 3(!!!) xxl-es méretű pizzás dobozzal.
- És miért ennyit?- sétált oda hozá Harryis és ígymár csak én és Zayn ültünk a kanapén. Vagyis én feküdtem Zayn meg a lábamnál ült.
- Azért ennyit mert tudtam, hogy úgyis elveszitek.- válaszolt durcásan Niall és kimasírozott a konyhába nyomában a többiekkel.
-Te nem vagy éhes?- néztem a még mindíg mellettem ülő Zaynre
- Nem. És te?
- Én sem.- csendben ültünk egymás mellett és mind a ketten a földet bámultuk.
- Mit csinálsz ma?- törte meg a csendet végül Zayn.
- Foci mecsre megyek utána meg egy buliba.- feleltem ég mindíg a földet fürkészve.
- Akarom én tudni, hogy kivel mész?- nézett rám Zayn. Én is ránéztem és óvatosan megráztam a fejem.
- Sejtettem.- mormolta szomorúsággal a szemében.
-Ti nem esztek?- dugta ki a fejét Niall a konyha ajtaján.
- Nem.- válaszoltuk egyszerre Zayn-nel.
- Naaa gyertek tök finomak.- győzködött minket a szőkeség.
- Na jó.- adtam be a derekam, majd felálltam a fotelből és megragadva Zayn kezét őt is felhúztam.



- Hű! Ezek nagyon szépek!- mondtam elámulva mikor megláttam az asztalon a három pizzát.
-Hát igen. Na melyikből kértek?- vette a kezébe Niall a pizza vágót.
- Én a zöldségesből.- mutattam az említett kaja felé.
- Tessék.- nyújtott át Niall egy tányért amin egy szelet pizza volt.
- Köszi.
- És te?- nézett kérdőn Zayn-re.
- Én nem kérek.- mondta Zayn és leült egy székre.
- Hát jó te tudod legalább több maradnekem.- vont vállat a szőkeség és nagyot harapott a saját szeletébe.

***

- Zóra itt a pasid.- üvöltötte el magát Niall a földszintről. Gyorsan felkaptam a táskám a szobámból és lerohantam hozzá.

-Nem a pasim.- morogtam miközben felhúztam a cipőmet. Erre persze csak vállvonogatás volt a válasz és egy moros pillantás Zayntől.

- Sziasztok!- káltottam és kiléptem az ajtón.

- Szia Zóra- mosolygott rám Mike kedvesen.

-Szia.- mosolyogtam vissza.

-A többiek a kocsiban várnak.- magyarázta és a ház elött álló autó felé indult.- Csinos vagy.- fordult hátra egy nagy mosollyal az arcán.

- Köszi.- motyogtam és utána mentem. Beszáltunk a kocsiba. Nem ültek bent sokan. Rajtunk kívül csak 3 srác és 3 csaj volt ott.

-Sziasztok.- mondtam halkan miközben leültem Mike mellé. Az elöttem ülő lány hátra fordult és egy nem éppen kedves pillantással végig mért.

- Ő Zóra, tudjátok már meséltem róla.- magyarázta Mike a fiúknak. Kaptam egy pár eröltetett vigyort majd el is indultunk.  lányok egész úton engem méregettek nem éppen barátságos jeleggel. Önkénytelenül is közelebb húzódtam Mike-hoz.

- Neaggódj mindjárt ott vagyunk.-súgta a fülembe, és valóban 5 perc múlva egy elegáns étterem parkolójába gördültünk be.

 

- Jó napot mit hozhatok.- állt meg az asztalunk elött egy fiatal pincér srác.

- Mi csak 3 görög salit kérünk és 3 mentes vizet.- nyávogta a rózsaszín v nyakú felsős hidrogén szőke lány és össze nevetett a másik kettővel. Mind a hárman ugyan úgy néztek ki csak a felsőik színe volt más. Az egyiknek kék a másiknak meg lila aki rendelt annak meg ugye rikíó rózsaszín.

Míg én ezen filóztam a srácok is rendeltek és rám került a sor. Mivel még mindíg tele voltam a pizzával csak egy buborékos vizet kértem és egy kis sültkrumplit.

A lányok szinte undorodva nézték ahogy a pincér lerakja elém a krumplimat.

- Tudtad, hogy a bubis víz hízlal?- kérdezte nyávogva a lila felsős.

- Nem.- mondtam és tekintetem a krumpliba fúrtam.

- Pedig így van.- bizonygatta a kék felsős is.

- Engem nem zavar.- modtam és rájuk néztem. Nem kellett volna. Gúnyos pillantásuk az összes önbizalmamat elűzte.

-Pedig nem ártana ha érdekelne. Ha jól látom így is elég kis duci vagy.- tette hozzá gonoszan és persze nyávogva a lila felsős. Ettől tátva maradt a szám hiszen a lány aig volt vékonyabb nálam.

- Bocsánat.- motyogtam és felálltam, írányba vetem  mosdót.Mikorbeértem már tárcsáztam is Hannah számát.

- Halo?- szólt bele Hannah vidáman.

-Szia Zóra vagyok. Nem zavarlak?- kérdeztem míg a tükörbe nézve letöröltem kicsorduló könnyeimet.

- Dehogy zavarsz! Valami baj van?- kérdezte ijedten.

- Ezek alányok kész szörnyetegek. Még csak fél órája vagok velük de már ki is készítettek.- panaszoltam.- Azt mondták, hogy kövér vagyok.- mondtam és hangom megremegett.

- Jajj édesem úgy sajnálom! Tudom ők nagyon gonoszak de bírd ki. Ha akarsz nyugodtan ide jöhetsz akár most is.- ajánotta Hanna kedvesen.

- K-köszönöm.- mondtam csodálkozva. Meglepődtem, hogy Hannah ilyen kedves velem pedig alig ismer.- De kibírom. Nem fogják elrontani a napomat!

- Ez az csajszi! Ne sírj miattuk! Emeld föl a fejed hercegnő mert leesik a koronád.- nevetett kedvesen.

- Köszi Hannah. Majd még lehet, hogy hívlak.

- Egész nyugodtan.

- Puszi szia.

- Szia.

Miután letettem a telefont megigazítottam a sírástó elkenődött sminkemet és vissza mentem a többiekhez.

 Hamarosan mindenki befelyezte az evés és fizettünk maj dindultunk is a mecsre.

 

***

Már fél órája ment a mecs és Mike még felém sem nézett. A többi lány eltűnt valamerre de nem is bántam, ugyanis semmi kedvem nem volt lekezelő pillantásaikhoz és lekicsinylő beszólásaikhoz.

Mivel eléggé unatkoztam bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és elindítottam az egyik kedvenc számom olyan hangosan, hogy semmi mást ne halljak csak a zenét.

 

Csak hallgattam a zenét és bámultam ki a fejemből. Ettől a számtó valamiért mindíg nagyon jó kedvem lesz.

Már kb 40-szer is végig hallgattam a számot mire vége lett a mecsnek.

Gyorsan felálltunk és az autó felé indultunk, hogy elekrüljük a tömeget. A stadiontól sokáig tartott az út Kevinék házáig. 1 egész órát töltöttem el a 3 kiállhatatlan lánnyal egy autóban. Aztán végre megérkeztünk. Dobtam egy sms-t Liamnek, hogy minden rendben van most érkeztem meg a buli helyszínére.

Hannah már a kapuban várt minket és ahogy meglátott engem megölelt. Melepett ez a szeretet roham de jól esett.

- Na milyen volt?- kérdezte Hannah sokat selytető mosolyal mikor már felemntünk Kevin szobájába készülődni.

-Fuh. Hát..- és elmeséltem az egészet Hannah-nak az elejétől a végéig.

- Huh hát ez tényleg nem lehetett valami jó.- értett egyet velem.

- Hoztam ruhát ahogy kérted.- húztam elő az eléggé össze gyűrődött szettemet a táskámból.- Ú kicsit össze gyűrődött- húztam el a számat.

-Ne aggódj, hozom a vasalót és kivasaljuk.- nyugtatott Hannah

Miután a ruhám újra jól néztt ki elementünk hajat mosni madj kiválasztottuk Hannah ruháját is.

Sokáig gondolkoztunk, hogy felvegye-e hozzá a leopárd mits kardigánt de végül úgy döntöttünk, hogy nem kell. Miután a ruhákkal kész voltunk jöhetett a smink. Nem vittük túlzásba. Egy kis tus, szempilla spirál, szájfény és pirosító és már kész is voltunk. Csak a hajunk volt hátra.

- Milyen hajunk legyen?- nézett rám komoly fejjel Hannah mintha ez lenne a világ legfontsabb kérdése.

- Nem is tudom.- néztem "elmélyülen"  távolba mint egy igazi filozófus. Hannah rám nézett majd egyszerre felnevettünk.

- Beteszek valami zenét jó? Úgy viccesebb minden.- mondta és már nyúlt is a telefonjáért, de keze megállt a mozdulat közben.

- Tudod mit?! Tegyél be inkább te. Hogy megtudjam milyen zenét szeretsz. Az sokat elárul az emberről, hogy milyen zenét szeret.

-Rendben.- mondam és már tudtam is mit tegyek be.

 

Hamarosan felcsendültek az ismerős hangok. Egyszerűe imádom a Little Mixet. A legnagyobb álmaim közé tartozik, hoy egyszer eljussak egy koncertjükre.

Hannah-val hangosan énekeltünk miközben becsavartuk egymás haját, hogy szép loknis legyen.

- Imádom ezt a számot!- lelkendezett Hannah.

- Igen én is. Ők a kedvenceim.- bólogattam.

- A nővéred azt mondta, hogy ne lepődjek meg ha khm... hogy is mondjam... bunkó vagy velem. De nem értem mért mondta. Te vagy a legjobb fej csaj akivel valaha is találkoztam.- nézett rám komolyan Hannah.

- Köszönöm.- suttotam meghatottan.- Tudod nekem nem igazán vannak barátim és nem is tudok barátkozni sem, biztos ezért mondta.

- Nekem sincsenek barátaim nagyon.- hajtotta le  fejét Hannah.

- Hogy-hogy?- kérdeztem csodálkozva- Hiszen kedves vagy vicces s közvetlen.

- Azt hiszik az emberek, hogy csak azért mert a pasim a foci csapat kapitánya én is olyan vagyok mint a hidrogén szőke lányok akikkel a mai napodat töltted. Meg hát szőke a hajam és ebből is arra következtetnek, hogy beképzelt vagyok. Pedig én nem vagyok olyan mint ők! Tényleg nem!

- Tudom.- léptem oda hozzá és magam sem tudom miért de megöleltem.

- Most már van egy barátnőd. Persze csak ha te is akarod.- suttogta Hannah.

- Igen mindennél jobban akarom!- vigyorogtam rá miközben eltoltam magamtól.

- Akkor mostmár "öri-barik" vagyunk?- nevetett fel.

- Igen.- vágtam rá határozottan.

- Szerintem most már megérkeztek a töbiek is szóval menjünk le.- javasolta Hannah.

Még egy utolsó gyors pillantást vetettünk a tükörbe és kézen fogva lementünk a földszintre ahol már javában folyt a buli.

 

Zayn szemszöge:

Nem tetszik nekem ez a Mike. És aggódom Zórért.  Valamiért nagyon rossz előérzetem van. Mivan ha valami baja esik ebben a buliban? Hiszen nem is ismer senkit. Úgy aggódom! Jobb lesz ha lemegyek a srácokoz, majd ők elterelik a figyelmem.

- Mit csináltok?- léptem be a nappaliba.

- Videó játék.- mondta Harry tekintetét a tévére szegezve.

- Értem.- morogtam és leütem közélyük.

- Valami baj van Zayn?- vágott hátba Lou.

- Nincs semmi haggyál már.- húzódtam arrébb.

- Nem hiszek neked.- nézett rám idegesítően. Inkább felálltam és kimentem cigizni a terszra. Kint már sötét volt. A cigi füstjét szépen megvilágította az apró kerti lámpa halvány fénye.

- Mi a baj haver?- állt meg mellettem Liam.

- Zóra.- motyogtam magam elé halkan.

- Mi van vele?- kérdezte értetlenül a melettem álló fiú

- Mike.- suttogtam újra.

- És..?- próbált töbet kihúzni belőlem.

- Hát nem érted?! Mike csak kihasználja őt! Nem is szereti igazán.- üvöltöttem Liam arcába és leroskadtam egy kerti székre. Liam barátilag hátba veregetett majd vissza ment a házba. Egyedül maradtam a cigimmel és a gondolataimmal.

 

Egy szám ugrott be amit a srácokkal írtunk még régebben és most tökéletesen passzolt ahoz amit érzek. Remélem Zóra jól érzi magát most a party-n. Folyton csak ő jár a fejemben. El kell neki mondanom mégegyszer, hogy komolyan vegyen és ha kell még 100-szor is. Mindennél jobban szeretném őt! Bármit megtenék érte!

Már órák óta ücsöröghettem ott kint mikor megcsörrent a telefonom és kizökkentett a gondolataim közül. Zóra neve villogott a képernyőn. Felvettem a telefont és azon nyomban megfagyott a vér az ereimben a rémülettől. 

 





11. Felyezet Most akkor mi a szösz van???

Zóra szemszöge:

Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Egy sms érkezett Mike-tól. Arra volt kíváncsi, hogy akkor ma elmegyünk-e együtt várost nézni. Gyorsan válaszoltam neki, hogy természetesen áll még a program, és megbeszéltük, hogy 3-ra értem jön. Miután ezt sikeresen  tisztáztuk kimásztam az ágyból és még pizsamában a konyha felé vettem az irányt egy kávé reményében.

Mikor beléptem a konyhába Niallt pillantottam meg az asztalnál amint épp egy óriási szendvicset evett.
- Jó reggel!- mosolyogtam rá miközben a konyhaszekrényhez sétáltam és elővettem egy bögrét a kávémnak.
- Neked is!- motyogta Niall teli szájjal.- Milyen volt a buli tegnap?- nyelte le a falatot.
- Jó volt. Megismerkedtem egy sráccal.  Mike-nak hívják. Német országból költözött ide a családjával. Osztály társak leszünk. Magas, szőke, izmos. Ma értem jön 3-ra és elmegyünk várost nézni.- lelkendeztem izgatottan. Úgy hadonáztam közben a kezeimmel, hogy a kávém kicsit ki is loccsant az asztalra.
- Értem. Szóval Mike. Biztos nagyon aranyos srác.- mosolygott Niall.
Felálltam és csináltam magamnak egy műzlit, majd feltöröltem a kiloccsant kávét az asztalról közben pedig szakadatlanul tovább áradoztam Niall-nek Mike-ról. láttam rajta, hogy nem igazán figyel. Valamin nagyon gondolkozott.
-Te. Zayn tud erről a Mike gyerekről?- szakított félbe hírtelen, gondterhelt arccal.
- N-nem. Miért kérdezed?- zavarodtam össze hirtelen.
- Csak úgy. És hány éves is ez a srác?
- 17.
- Értem.
- Niall mi van veled? Mi bajod lett hirtelen?- néztem rá riadtan mert ötletem sem volt mitől lett hirtelen ilyen fancsali képe.- Mi köze van Zaynnek ahhoz, hogy én kivel vagyok jóban?
- Mi van velem?- lépett be a konyhába az emlegetett szamár. Persze nem Mike hanem Zayn.
- Zóra mondd el neki.- súgta Niall a fülembe miközben elment melettem és kiment a konyhából.
- Mit csinálsz ma?- nézett rám kíváncsian Zayn miközben készített magának egy kávét. Semmit nem vett észre Niall fura viselkedéséből.
- Tegnap megismerkedtem egy sráccal a buliban. Mike-nak hívják és osztálytársak leszünk. A családjával Német országból költözött ide. Vele megyek el várost nézni. 3-ra jön értem.- magyaráztam, és a müzlimből próbáltam kihalászni egy darab málnát.
- Mi??? Nem is ismered és elmész vele csak úgy várost nézni? Hány éves ez a srác egyáltalán?
-Először is, Mike nem idegen, osztálytársak leszünk. Másodszor meg tudok magamra vigyázni. Egyébként meg 17 éves. - magyaráztam durcásan.
- Akkor pont hozzád illik korban.- mondta gúnyosan Zayn majd a kávéjával a kezében kiviharzott a konyhából. Csak úgy faképnél hagyott. Pár másodperc múlva halottam ahogy bevágta a szobája ajtaját az emeleten.
-Ennek meg mi baja?!- morogtam magamban miközben utána indultam, hogy megtudjam mi rosszat mondtam.
Megálltam Zayn szobájának ajtaja előtt. Bentről csapkodás és csörömpölés halatszott. Bekopogtam de nem érkezett válasz. Óvatosan benyitottam. Zayn idegesen járkált fel-alá a szobában és minden ami a keze ügyébe került a falhoz vágott egy ingerült mozdulattal. Elég félelmetes látvány volt.
- Zayn.. - léptem hozzá közelebb óvatosan. Kezemet karjára simítottam.- Mi a baj? Valami rosszat mondtam? Megbántottalak valamivel? Hidd el nem akartam. Szóval ha valami rosszat csináltam akkor bocsánat, nagyon sajnálom. Csak mondd el mi az.
- Nem értesz te semmit! Hogy is érthetnéd?! Hiszen még csak 16 vagy! Hogy is lehetek ilyen idióta?! Persze hiszen Ő 17. Pont tökéletes. Menjen a picsába!- Zayn szinte üvöltött. Egyáltalán nem értettem miről beszél. Csak annyi jött le, hogy most valamiért nagyon haragszik rám és ennek a valaminek köze van ahhoz, hogy én 16 vagyok, Mike pedig 17.
- Mi bajod van Zayn?- emeltem fel én is a hangomat.
- Hát tényleg nem érted? Azt hittem te érettebb vagy mint a veled egy idős lányok. De te is csak egy kislány vagy!- üvöltötte. Ezzel aztán már tényleg nagyon felbosszantott! Hogy mondhat ilyet?! Még egy utolsó mérges pillantást vetett rám majd egy újabb pólót vágott a falhoz.
- Ez kell neked. Hát akkor ez van. Nincs mit tenni. Akkor legyen ez. De ha össze töri a szíved hozzám ne gyere! Mert engem nem fog érdekelni.- Mondta idegesen. Kezdtem érteni, hogy mi is a baja valójában de túl ideges voltam ahhoz, hogy elmagyarázzam neki a dolgot. Gyilkos pillantást vetettem rá majd magam mögött becsapva az ajtót kiviharzottam a szobából. Át rohantam a sajátomba és a párnámba zokogtam. Miért van az, hogyha valami végre teljesen jó akkor hirtelen minden össze omlik. Mi a fene baja lehet Zaynnek? Csak nem féltékeny? Nem az nem lehet. Hiszen amittegna este mondott az nem igaz. És azzal mégis mi a gond, hogy Mike 17 éves? Semmit sem értek. Kéne valaki akivel átbeszélhetem a dolgot de mivel barátnőim nincsenek a nővéreimet meg nem akarom ilyenekkel traktálni egyedül kell megoldanom a helyzetet mind mindíg.
Felkeltem és kimentem az erkélyre elszívni egy cigit. Mikor kicsit végre megnyugodtam elkezdtem készülődni hiszen Mike hamarosan itt van értem.
Hajat mostam mivel magába itta tegnap este a cigi és az alkohol szagát. Felöltöztem a városnézéshez megfelelően.

 

Még kicsit pakolásztam a szobámban majd mikor már teljesen rend volt és nem tudtam mitcsinálni lementem tévézni a nappaliba.

Leültem a kanapéra, hamarosan Louis csatlakozott hozzám.
- Nem tudod, hogy hol van a nővéred?- kérdezte miközben a telefonját nyomogatta.
- Gondolom a szobájában alszik.- vontam meg a vállam.
- A-a.- rázta meg a fejét még mindíg a telefonját nyomkodva.- Ott nincs.- mondta de továbbra sem nézett rám.
- Miért kérdezed?- néztem rá kíváncsian.
- Csak mert már vagy 800-szor csörgött a telefonja és nem vette fel. Valami nagyon fura számról hívták.
- Megnézem.- mondtam és felcaplattam a nővérem szobájába egyedül hagyva  Lout a telefonjával.
Mikor beléptem Hella szobájába nagy rendetlenség fogadott. A telefonja az ágyára volt dobva és éppen csörgött. De a nővéremet nem láttam sehol. Benéztem a fürdőbe de ott sem volt. Az ágyhoz léptem és kezembe vettem a telefont. A képernyőn Hella pasijának neve és fényképe villogott.
- Szia Dávid Zóra vagyok.- szóltam bele a telefonba. ( Természetesen Magyarul. )
- Zóra! Szia. De rég halottam a hangodat. Hogy vagy? Milyen ott kint?- érdeklődött kedvesen.
- Jól vagyok köszönöm. Minden oké. Te hogy vagy?- kérdeztem és leültem az ágyra. Általában jól kijöttem a nővéreim pasijaival.
- Én is jól vagyok köszi. Hella ott van?- kérdezte izgatottan.- Mondani akarok neki valami fontosat. Örülni fog neki!- hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Nem most nincs itt. De majd szólok neki, hogy hívjon vissza ha vissza ért.
- Oké , köszi. Puszilom Minkáékat is. Na szia.
- Szia. Átadom. Puszi.
Miután leraktam a telefont körbe néztem a szobában és megláttam egy kis papírt az író asztalon.

" Viktoria-val mentem vásárolni. Tegnap ismertem meg  a buliban tök jó fej csak neked is meg kéne ismerned őt Zóra. Na mindegy. Este jövök puszi Hella. "

Hella a levelet magyarul írta szóval tuti nekem szánta csak biztos elfelejtette olyan helyre vinni ahol megtalálhatom, vagy gondolta hogy úgy is itt fogom őt keresni, mindegy is.

Vissza siettem a földszintre hiszen Mike bármikor megérkezhet.

                                                         ***

- Eszünk egy fagyit?- kérdezte Mike mikor már egy ideje sétáltunk.- Megmutatom a kedvenc fagyizómat.

- Igen egy fagyi jól esne.- mosolyogtam rá.
- Szuper. Nincs messze innen ne aggódj.- mondta mosolyogva.
- Itt is vagyunk. Állt meg egy apró ám annál szebb cukrászda elött.
- Jó napot.- léptünk be az apró helységbe.
- Jó napot.- mosolygott ránk kedvesen egy idős néni a pult mögül.- Mint adhatok?
- Én egy rumos megy- sárgadinnye- csokit kérnék.- mondta Mike.
- Én egy szőlő- málna- citromot.- mondtam kis gondolkozás után.
- Parancsoljatok.- nyújtotta át a néni a fagyikat.
- Hagyd csak, majd én.- mondta kedvesen Mike mikor észre vette a kezemben szorongatott pénztárcámat.
- Köszönöm.- motyogtam vörös fejjel.

Tovább folytattuk a sétánkat. Egészen sokáig bóklásztunk. Sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy Mike focizik és minden foci meccset néz a tévében vagy pedig élőben. Állítása szerint ő a legnagyobb foci rajongó a világon. Zayn is szereti a focit, jutott eszembe de gyorsan elhessegettem a fiút a fejemből. Nem akartam rágondolni. Nagyon megbántott és még haragudtam rá.
A városnézés remekül sikerült. Mike megígérte hogy holnap is beszélünk, de még ma is felfog hívni.

                                                               ***

Mikor haza értem senki nem volt otthon. Gondoltam kitakarítok egy kicsit. Előkerestem egy seprűt, egy porszívót, felmosó rongyot és sok más dolgot ami a takarításhoz kellhet. Bedugtam a fülhallgatóm a fülembe és elindítottam egy számot amit mostanában nagyon csípek.

Mikor már a padló mindenhol csillogott elkezdtem port törölgetni. Mikor ezzel is kész voltam mosogatni mentem. Nem volt sok koszos edény így hát ezzel is hamar elkészültem. Nem tudtam mit csinálni szóval úgy döntöttem főzök valami vacsorát a fiúknak.

A sajtos csirkemell mellett döntöttem. Betettem a sütőbe és beállítottam a telefonomat, hogy jelezzen mikor kész. Körbe jártam a házat és össze szedtem a srácok eldobált szennyeseit. Elindítottam egy mosást, és leszedtem a szárítóról a tiszta ruhákat. Szétválogattam őket és mindenkinek bevittem a szobájába a maga ruháit. Össze hajtva leraktam az ágyukra. Mire ezzel kész lettem a csirke is megsült. Lementem a konyhába és össze ütöttem gyorsan egy palacsinta tortát. Ezután már tényleg nem tudtam mit kezdeni magammal. Leültem hát a tévé elé és kerestem valami nézhető műsort. De a kiválasztott filmnek hamarosan vége lett és valami borzalmas szappanopera következett. Szerencsére épp kész lett a mosás szóval felteregettem. Mikor azzal is végeztem végre haza értek a fiúk.

- Megjöttünk!- ordította el magát Harry az előszobában.- Hú de finom illat van! Mi ez?
- Csináltam vacsorát.- mondtam büszkén.
- Oh de imádlak!- ölelt meg Niall és a konyha felé vette az irányt.
- Hű milyen nagy tisztaság van!- húzta fel a szemöldökét meglepetten Liam.
- Igen, ki is takarítottam.- magyaráztam és mindannyian a konyhába mentünk.
- Éhesek vagytok?- kérdeztem
- Nagyon! Vacsorázzunk most.- vágta rá rögtön Niall.
- Nem. Várjuk meg Hellát is.- csitította őt Liam.
- Oké.- egyezett bele lehajtott fejjel Niall.- Addig nézzünk Sponge Bob-ot!- csillant fel a szeme és már rohant is a nappaliba. A fiúk mind leültek a tévé elé. Nekem már csak Harry ölében maradt hely. Ezt Zayn elég szúrós nézéssel díjazta de nem szólt egy szót sem.Engem meg nem érdekelt mit gondol. Hisz szerinte úgy is gyerekes vagyok.
Hamarosan Hella is megérkezett a bevásárló körútjáról egy halom szatyorral a kezében.
Végre elkezdhettünk enni. Mindenkinek nagyon ízlett a sajtos csirke és a palacsinta torta is.
- Hát ez isteni volt!- jelentette ki Niall elégedetten simogatva pocakját.
-Akkor örülök.- mondtam miközben bepakoltam a koszos tányérokat a mosogató gépbe.
- Nézünk valami filmet a házi moziban?- vetette fel Louis.- Áthívom El-t.
- Oké nézzünk. Hívom Danit is.- helyeselt Liam.

 

                                                                      ***

 

-Na kezdhetjük?- nézett körbe Harry majd lekapcsolta a lámpát és elindította a filmet. A Föld utánt-t néztük. Jó film bár én már láttam. Zayn egész este nem szólt hozzám és ez valamiért elszomorított. Hátra ültem a leghátsó sorba és onnan néztem a filmet. Hamarosan megéreztem ahogy valaki leül mellém. Oda fordultam és Zayn nagy, fekete, szomorúsággal teli szemeivel találtam szembe magam.

- Nagyon haragszol rám?- kérdezte suttogva.
- Én? Nem. Na jó talán egy kicsit. Vagyis igen eléggé. És te? Te még mindíg haragszol rám?- kérdeztem félve a választól.
- Én? Rád? Dehogy! Soha nem is haragudtam rád.- hangjában megbánást véltem felfedezni.
- De hát akkor miért kiabáltál velem?- Kérdeztem, de nem kaptam választ. Zayn lehajtotta a fejét és nem nézett rám.
- Ezt nem értheted. - mondta halkan és szomorúan. - Túl fiatal vagy még.
Ez volt az a pont amikor nálam betelt a pohár és kitört belőlem a zokogás. Magam sem tudom miért.
- Hé, mi a baj? Ne sírj! Nem akartalak meg bántani! Kérlek ne sírj.- húzott az ölébe engem Zayn.
- Nem vagyok túl fiatal.- hüppögtem és arcomat Zayn mellkasába fúrtam.- Nem vagyok kisgyerek! Ne kezelj úgy mint egy kislányt!- húzódtam el tőle.
- Tudom..- hajtotta le a fejét Zayn.- De ő mégis csak 17. És focizik. És mindíg van ideje. Ha elmegy valahova nem rohanják le lányok ezrei egy-egy fotoért cagy autógrammért. Ráadásul szőke és izmos. Veled egyidős. Pont tökéletes. Én mellette egy senki vagyok.  Kinek kéne egy Zayn ha megkaphat egy Mike-ot is?- fakadt ki és szemében egy könnycsepp jelent meg amit azon nyomban le is törölt egy eréjes mozdulattal. Meg sem tudtam szólalni a meglepettségtől. Zayn féltékeny lenne? De hát az nem lehet!
- T-te féltékeny vagy Mike-ra?- kérdeztem remegő hangon. Nem válaszolt csak lehajtotta a fejét. - Zayn kérlek válaszolj.- vettem két kezem közé a arcát és magam felé fordítottam.
- Nem kedvelem Mike-ot. De azt szeretném ha boldog lennél vele.- mondta egy mosolyt erőltetve arcára. Majd felállt és kiment a mozi teremből. Döbbenten néztem előre. Mi volt ez? Most már aztán tényleg nem értek semmit. A kezemebn rezegni kezdett a telefonom. Mike neve villogott a képernyőn.
- Halo?- szóltam bele suttogva majd gyorsan kimentem a mozi teremből, hogy ne zavarjam a többieket a film nézésben.
- Szia! Nem zavarlak?- kérdezte.
- Nem dehogy. Mond csk nyugodtan.- mondtam remegő hangon.
- Lesz holnap egy foci mecs amire kaptam egy pár jegyet. A haverokkal elmegyünk. Jó lenne ha te is jönnél velünk. Lesznek más lányok is nyugi.- mondta és hangján hallottam, hogy mosolyog.
-Persze szívesen elmegyek.
-Király! Utána lesz egy buli Kevinéknél. Oda is jössz ugye?
-Aham persze. Majd megkérdezem,hogy mehetek-e.
- Nagyon jó. Akkor holnap 2-re megyek érted. A mecs 3-kor kezdődik de elöte még eszünk valamit.
- Rendbe 2 az jó.
- Okés akkor holnap szia puszi.- búcsúzott Mike.
- Szia.- mondtam én is majd leraktam a telefont és vissza mentem filmetnézni.
Megint a leghátsó sorba ültem le. Egyáltalán nem figyeltem a filmre. A fejemben kavarogtak a gondolatok. Semmit nem értettem. Zayn-nek valami baja van ez tuti. Mike-kal van baja ez is tuti. Fétékeny, ez nem tuti de lehetséges. Viszont ha féltékeny akkor az jelenti, hogy szeret engem és tegnap éjjel igazat mondott. Az igazság az, hogy gyáva vagyok. Félek szerelembe esni. Azt élvezem ha a fiúk körül zsongnak és flörtölnek velem, ha Mike-kal elmehetek ide-oda, ha Zayn néha megcsókol ha sötétvan és senki más nincs ott. De az, hogy valaki mellett lehorgonyozzak az nem megy. Nem azét mert nem akarnám elkötelezni magam, gyáltalán nem. Sőt! Semmit sem szeretnék jobban, min egy bizts pontot az életemben. Inkább attól félek, hogyha megbízom valakiben az elárul engem. Ezért is nincsenek nagyon batrátaim.
Hella hangja zökkentett ki a gondolataim közül.
-Találd ki, hogy mit akart Dávid!- vigyorgott rám gész közelről.
- ÖÖÖ nem tudom?! Hamarabb mehetsz hozzá Magyar országra?
-Igen!!! A szülei elutaznak és már holnap mehetek is! Hát nem csodálatos?! Úgy hiányzik már!- lelkendezett majd felpattant és egy "megyek pakolni" kiáltással kiszaladt a mozi termből.
- Ezzel meg mivan?- kérezte meglepetten Harry.
- Holnap utazik haza a barátjához és izgatott.- magyaráztam.
- Nem úgy volt, hogy csak egyhét múlva megy?- fordult hátra Liam is.
-De úgy volt. Csak aztán mégsem.
- És akkor te itt maradsz velünk?- nézett rám Louis.
- Aham gondolom.- erre igazából még nem gondoltam, ha Hella elmegy akkor én egyedül maradok itt a srácokal. Ez így kicsit furán hangzott számomra, de biztos jó lesz.
- Liam- szóltam előre a srácnak.- elmehetek holnap egy foci mecsre és után egy buliba?
- Kivel?- kérdezte Liam egy igazi "apukás nézés" kíséretében
-  A leendő osztály társaimmal.- válaszoltam szám szélét rágva.
- Persze menj csak. De ne gyere haza túl későn. És taxival jöjj ne gyalog.
- Rendben. Köszönöm.- vigyorogtam és fel is mentem a szobáma hogy kiatláljam mit vegyek fel a holnapi mecsre.
Mivel még soha életemben nem voltam ilyes falyta eseményem fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel. Fel léptem facebookra, hátha van ott valami érdekes. Egy csomó ember bejelölt a buliról. Vissza igazoltam az összeset és elindítottam egy zenét.

Halk pittyegéssel jelezte a gép, hogy valaki rám írt. Hannah volt az.
Hanna: Szia :)
Zóra: Szia
Hannah: mi újság? láttam hogy a buliban jól elvoltál Mike-kal ;)
Zóra: semmi különös. veled? hát igen beszélgettünk végig
Hannah: velem se sok. Jössz holnap Kevin buliára?
Zóra: igen Mike-kal és a barátaival meg azoknak a barátnőivel. elötte pedig foci mecsre megyünk
Hannah: óh hát az biztos jó lesz
Zóra: soha nem voltam még foci mecsen mit kell ilyenkor felvenni?
Hannah: semmi különöset :) valami kényelmeset és arra is készülj fel, hogy baromi meleg lesz.
Zóra: oksa köszi :)  te ismerd Mike barátait vagy a barátnőiket? Jó fejek?
Hannah: hááát nem akarom elvenni a kedved de az egy elég snob társaság. Szerintem vigyél magaddal fülhalgatót és telefont unalom ellen.
Zóra: jajj az nem jó. Értem akkor viszek unalom űző dolgokat :)
Hannah: és már rögtön a mecsről a buliba jöttök?
Zóra: igen bár nem tudom minek hiszen a mérkőzés 3-kor kezdődik szóval szerintem kb fél ötig tarthat akkor nagyjból 5- fél6 felé érünk majd oda az meg elégkorai nem? mit fogok én ott csinálni?!
Hannah: Igen az tényleg korai. De nyugi én is ott leszek már korán. Majd elleszünk együtt. Segítünk majd elkészülni egymának. vigyél magaddal valami csini rucit egy táskában és majd ott átveszed én is ott öltözöm fel :)
Zóra: okés köszi :) de te hogy-hogy olyan korán oda mész?
Hannah: Kevin a pasim :)
Zóra: óóó értem :) hát akkor köszönöm szépen holnap találkozunk
Hannah: szívesen kitartás a mecsen ha nagyon unakozol nyugottan írj :)
Zóra: okés köszi szia xoxo
Hannah: szia xoxo

Hannah nagyon kedves lánynk tűnik. Nagyo jól esett, hogy felajánlotta, hogy készülődjünk együtt. A beszélgetés után elmentem zuhanyozni és vagy egy órán át áztattam magam a forró víz alatt. Ettől mindíg teljesen megnyukszom. A víz ellazított és elálmosított. Kifésültem a hajam, bekentem hajtöredezés gátló olajjal a végét majd fogat postam pizsamába öltöztem, befeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tévét. Mivel a sok sétálgatás eléggé kimerített hamar álomba merültem.